szia. a mai napom. az eleje nagyon rossz volt, a közepe egész jó, a vége felé szintén kellemetlen. reggel fél órával előbb készen lettem, mint szoktam, ez fura. de jó. az egyetlen jó a reggelben, nameg h apa bevitt minket kocsival. de a kocsiban sosincs kedvem tanulni. pedig át akartam nézni a rendszertant. merthogy biosz doga volt. harmadik órában. az első se esett jobban: megtudtuk, csütörtök föci doga.. ja! szerdán meg olasz.. a biosz nem volt nehéz, bár egy feladatot nem nagyon tudtam értelmezni, egyre meg nem volt idő. de nem csak én nem tudtam befejezni, mikor látta h hogyan körmölünk, azt mondta, megint elméreteztem. majd figyelembe veszem. hát, remélem, nem fogja ezt elfelejteni! az irodalom unalmas volt, mint mindig. csak h visszamenjek az időben. de aztán megint hátra.. olasz. szintén unalmas, tiszta nőegyleti gyűlés feeling megint, szuper. két óra között tíz perces szünet, feri írt sms-t, kár h nem jössz át, segíthetnél. hát jó. megyek. csak verset kell tanulnom (meg is tudtam nála tanulni, miközben régi depresszió üvöltött). úgy volt, corvin mozi előtt találkozunk. majdnem úgyis lett, de jelen esetben nem ez a mesélnivaló. egy srác, olyan huszas-éves, folyton engem figyelt. folyton vigyorgott, tudod, olyan idegesítően. leült egy közeli padra, nézett. bementem egy pestiestért, mert zavart a jelenléte, utánam jött... mi kell ennek?? mikor elindult volna felém, egy nagy levegővétel után, hirtelen előttem termett a magas cuki tabános srác, akinek nem tudom a nevét, nem is tudom, be lettünk-e mutatva egymásnak valaha is..:) amúgy nagyon aranyos volt, nem hittem volna, h pont ő valaha is felismer, sőt, h oda is jön hozzám. én ha meglátnám az utcán, nem hinném, h odamennék. de ezek után már biztos:D szóval odajött, köszönt, kérdezte, hogyan vagyok. hát jól, köszönöm. és abban a pillanatban tényleg jól voltam, hiszen megmentett:D lehet, h egy pszichopata őrülttől.. ja. az illető mikor látta, köszönnek nekem, megállt, és várt ( :S ). a fiúval beszélgettünk egy öt percet maximum, azt mondta siet. megkérdezte, mit csinálok, mondtam, várok ferire. aztán el is ment, háttö. akkor ijedtem meg. a másik embör elindult felém, két lépés, megkérdezte, amúgy kit vársz. a páromat. ja.. lesütött szem, szomorú tekintet, elfordulás. jaj de jó feri h tényleg téged vártalak. ha mást vártam volna biztos nem azt mondom, a páromat. túl őszinte vagyok:S szóval úgy nézett ki. lekopik a csávó. rólam le is szállt, viszont egy másik csajt meg kiszemelt magának, és ugyanazzal a kínos idegesítő módszerével közeledett:S a lány pedig nem vette észre a morse-jeleimet.. sajnálom. ferivel elmentünk ebédelni, jóformán csak én ettem hihi, ő pedig nézte:D meg hát beszélgettünk. első koncertélményekről hihi. sokat nevettünk, átmentünk hozzá, gyúrtunk kenyértésztát, fontam kalácsot, sütöttünk kalácsot, tiszta liszt voltam, hát, mocskosabb csimbókosabb dolog mint a panírozás:D amit azért nem gondoltam volna. de nagyon mókás volt, élveztem. hnap eszünk belőle, kíváncsi vagyok, milyen lett. feri mondta, a kalács odaégett picit, de kibírható:) akkor tette be a sütőbe, mikor elindultam haza, úgyh még nem láttam a végeredményt:) aztán elkísért a trolihoz, ja előtte bolt, öt liter narancslé-vétel, meg egy kis bevásárlás, hnapra meg azutánra, aztán mentem. hazafelé út a villamosig jó volt. a villamosról le kellett szállnunk, öt állt egymást után. azt mondta a bácsi, baleset van a villamos vonalán, nem tud tovább menni. na jó gondoltam, megyek 20as busszal. hát pont az orrom előtt kanyarodott be az utcába, persze nem értem el, ellenkező esetben pedig úgysem fértem volna fel rá:SS nagyon nagy volt a tömeg.. critical mass... mondhatnánk:) felhívtam anyát, apa vette fel, -a buszra vagy húsz percet kellett volna várni, és a végállomásától még vagy negyed órát sétálni hazáig:S- és azt mondta, várjam meg -hová mentem volna..?- és eljön értem. hát jó. gondoltam, addig megnézem, mi ez a baleset dolog. odamentem, rengeteg sok ember, az úton közlekedni nem lehet, villogó villamosok, tűzoltóautók, mentőbe éppen akkor raktak be egy férfit hordágyon.. :S sokan fényképeztek, éppen akkor érkeztek a helyszínelők amikor én, méricskéltek, megfigyeltek, találgattak, kikérdeztek, fényképeztek. durva volt ilyet látni.. ilyen közelről. azért örülök, h magát az ütközést nem láttam:S autók mentek egymásba, a roncsok felismerhetetlenül eltorzultak voltak..:S szegény bácsi. azt hiszem csak neki lett baja, de nem tudom, mennyire súlyos. apára vártam vagy fél órát, aztán hazamentünk. most itt ülök, írok, beszélgetek szandival msn-en, aki ma reggel érkezett haza törökországból. éppen a hnapi buli részleteit fixáljuk, ki mikor merre. afterpartyn tanakodunk.
koncert után írok, üdvözlet!
No comments:
Post a Comment