szombat este

képek. pult színes képekkel, rengeteg ragasztással. végigsimítom, nézegetem, és beadom a kabátom.

eszter átölel, i love you honeybunny.

finom koktélt iszunk szívószállal, nevét elfelejtette, összetevőit nem tudja.

körbenézek és mindenki arcán mosoly, széles, a színes reflektorok átcikáznak rajtuk.

fotelban ülnek, és úgy tűnik, örülnek nekem. üdvözlöm őket, és kicsit rámragad valami a jókedvükből.

a temesvári general trix pörgős szövege magára vonja figyelmemet.

a zene lüktet.

a lányt a fiú a nyakába veszi, ó a testvéri szeretet.. én önző vagyok, odamegyek, megölelem őket, és lopok a kedvességükből magamnak.

a pult egy csíkban erősen nyomja a hátam, hirtelen szúró fájdalmat érzek, de nem zavar. puha száját az arcomhoz nyomja. a szánk széle összeér, ő pedig magához szorít. mondani akar valamit, látszik rajta, de visszafogja magát és csak sóhajt egyet. a szemembe néz, sokáig, és látom az arcán azt a mosolyt, tipikusan azt, amit az ember nagyon nehezen tud lemosni. amit nem azért akar tenni, mert nem akar mosolyogni, hanem mert már fáj. néz, bámul, lángol a tekintete, magával ragad..

a tömegben állunk, de a tömeg sehol. hátához simulok, az arcom hozzányomom a tarkójához, bár nehezen érek fel odáig. mikor már remeg a vádlim, inkább a lapockái között alszom tovább. elöl átkarolom, az enyém, nem engedem senkinek sem.

nincsen más, nincsenek mások, csak ő. megint önző vagyok, kisajátítom, és ő is engem. nem érdekel semmi és senki. a zene, a csókja és a csodás szédülés a régi tengerpartra röpít, oda, ahol annyi finom jegeskávét megittam.. ahol a víz a lábam mosta, a fények zöldek voltak, elmúlt éjfél, én pedig a holdat figyeltem..

a lábam fáj, a térdem remeg, lassan már alig engedelmeskedik. le kéne ülni, pihenni. de valaki még maradni akar. várunk.

elköszönés. a búcsú nem nehéz, hiszen tudjuk, még aznap látjuk egymást. mint kiderült ma, ez lehetetlen... a legközelebbi viszontlátás pedig még annyira távoli..

a hídon a séta, a spontánköltővel. 'Kriszta úgy szeretnék kazincbarcikai málnabusz lenni, minden vágyam egy málnaszemüveg' a rímeket pedig ne is keresd..

..

.

.






és ami folyton a fejemben jár;.. hiányzik az a kis csikóhal.. hiányzol, kristóf!