ez van most.

nem tudom hányan kíváncsiak arra, mik történnek velem mostanában. nekem úgy tűnik, nem nagyon hiányolja senki sem a beszámolóimat. aki érintett a dolgokban, az úgyis tud róluk, aki meg nem, azt vagy nem fűzi ahhoz érdek, hogy informálódjon, vagy csak lusta jelezni, hogy szívesen olvasna felőlem.

hát, akkor tudatom veled, kedves olvasó -ha vagy-, hogy élek, virulok, pörög az élet, néha kipukkadna a lufi, néha elszállna, és csak aztán pukkadna ki, fent, tudod, a túlnyomástól, néha pedig.. szívesen leeresztene. sosem képzeltem még magam lufinak. érdekes metafora. szerintem. de ez mégsem lehet az, mert én nem lehetek egy gondolati sík. érzelem és állapot lehet gondolati sík? a másik része oké, a képi sík stimmel.

fellépések, hála azoknak akiknek én és a munkám értékszámba megyünk és számítanak rám, forgatás, gólyalábazások, tüzezések, rendezvények, egyre több. lehetőségek. amiket minden egyes alkalommal le akarok mondani, nem, inkább kívánok. de sosem teszem. eddig nem tettem, és nem is szeretném. mert én megbízhatónak szeretnék számítani a szemükben, olyan, aki ha egyszer megmondta a frankót, ahhoz tartja magát. örülök, hogy törődnek velem, és hogy számba vesznek.

tanulás, vizsgák, kisérettségik, nagyérettségik, vezetés. minden jól sikerült, vagy ötösre, vagy sikeres/átment-re. elégedett vagyok. kár, hogy ezt az év végi jegyeimre vonatkozóan nem mondhatom el. azok valahogy kicsúsztak a kezeim közül..

cicó, szerelem, boldogság, öröm, életkedv, cél, csoda, szín, mosoly, fény, világ, derű, virág, illat, szirom, szél, zöld, puha, fű, kedves, meleg, finom.

hát, így állanak most a dolgok. lehet, hogy a szavaimból nem árad a jókedv, ez csak azért van, mert a lufi nem is tudom hol jár most, ki még nem pukkadt, de feszül. gyülemlik az idegesség, de úgy vettem észre, nem zavar. megvagyok vele, egyszerűen csak várom, hogy ürüljön a szervezetből. tehát az élet jó most, minden rendben van, csak.. fáradt vagyok picit.

ja igen. van új cipőm. új szerelem, új cipő, új tavasz, új nyár, új élet.