arról kéne írnom most, hogy mennyire de nagyon jól éreztem magam a hétvégén:) de van más, ami most leköti az agyam. lehet, hogy cicó nem örülne neki, ha ezt tudná és olvasná -majd fogja, úgyhogy előre is: szia cicó:)-, de mindenképpen meg kell értenie, hogy ez a dolog nekem mennyire fontos és sokat számít. és nagyon lefoglal most a mindenféle gondolat ami ekörül kering, talán mert váratlanul ért az egész, cseppet sem voltam rá felkészülve. fény derült egy számomra érthetetlen és homályos dologra. megtudtam, hogy marci, akiről azt hittem 'utál' és kerül, mégsem utál és azért kerül, mert ő csak jót akar. ez a mi marcink nagyon nyomott volt a hétvégén, rettentően feltűnően magányos. gondoltam barátkozom vele, legfeljebb elhesseget, mint addig. első próbálkozásomnál lelépett, a másodikat azonban akkor kíséreltem meg, mikor már elég butító volt benne ahhoz, hogy ott maradjon mellettem amíg hozzá beszélek.. ő még mindig barátként tekint rám.. de akkor kérlek, márton, miért szólsz be, miért vagy mogorva, miért vagy bunkó velem?? mert nem akarja, hogy a kristóf féltékeny legyen. mert ő nem értené meg. mert mellette nem viselkedhet velem úgy, ahogy anno feri mellett. ez igaz, marci, de attól még nem kellett volna átesni a lóállat túloldalára, teljesen olyan érzésem volt, mintha te személyes sértésnek vetted volna, hogy együtt vagyok a tesóddal! dehogy, ez baromság.
..ki értiii.... egyik végletből a másikba? mekkora butaság ez már.. mindegy. tisztáztuk a dolgot végre. mármint, tisztáztam. mert ha rajta múlt volna.. eléldegélt volna az én öleléseim és a baráti beszélgetéseink nélkül is..:S na szép.
de most rudi jól van, és elégedett. végre tudja, mi a fene van.
azért ezentúl elvárom, hogy tényleg barátként legyek nyilvántartva...