azon töröm a fejem, hogy mi legyen a jobb fülcimpámban. valami fát vagy akrilt szeretnék (inkább az utóbbit), színeset vagy sötét színűt, lógósat, kanyarodósat, görbét, mintásat, szépet, gyönyörűt, kényelmeset, 7 vagy 8 millimétereset. nézelődtem itt-ott, neten, az apacsban, és helyeken, de a legesélyesebbekkel mégiscsak dádpusztán találkoztam.. ahova legközelebb talán jövőre jutok el.. sebaj tóbiás, csak látok majd valahol valami szépet, és aztán akkor szerelem lesz első látásra:)
a hétköznapi jókedv-igényemet mostanában egy dolog tölti ki: a leendő rajz óráim. a kreába is fogok rajzra járni, péntek esténként az elsős grafikások óráira, és a luca ajánlott egy festő bácsit aki nagyon tapasztalt, kedves, és viszonylag olcsó. vagyis inkább belefér-olcsó. lehet hozzá menni szerdánként és vasárnap, feltéve, hogy van még hely. és ez az, amit még sajnos nem tudunk.. egyre többet ülök le rajzolni itthon, akár van valami ötlet a fejemben, akár csak firkálgatni. próbálom magam hozzászoktatni a jövőbeli művészet- és kreatívkodás adagomhoz. .. jut eszembe kéne már vennem nagyon puha és finom ceruzákat.. nyammi.
a jókedvem mellett egy kis furcsaság lakik most a szívemben.. vasárnap láttam kristófot utoljára és jövőhéten fogom legközelebb, és kicsit aggaszt, hogy nem csinál úgy, mintha hiányoznék neki.. nem ír, nem hív. biztos "nincs pénze".. ejj de buta kifogás..
mindent egybe vetve jól vagyok, meg vagyok, élem az életem, és várom, hogy végre egyedül lakhassak és félig üres hűtőből egyem a retket vagy a karalábét.
No comments:
Post a Comment