09/12/2008

306. bejegyzés a mai, és ideje újra írnom.

megint joggal érezheti magát elhanyagoltnak a nyájas olvasó. az olvasó -gondolkoztatok már rajta- mitől nyájas..? én még nem, és azt hiszem ennek nem most jött el az ideje. szóljon azért, aki jutott valamire..

a mostanában.

rosszul vagyok, úgy
közérzetileg. keveset eszem, és nem tűnik föl. és azt a keveset is rendszertelenül, ami nagyon nem egészséges. ezen változtatnom kéne, de akkor nőne a térfogatom, ami így is elég nagy már nekem. én pedig el vagyok így, madárgyomorral.
a suli az megy, a sulinak várom már a végét. számolhatnék vissza, de mindig elfelejteném, hol tartok. nem roppanok a teher alatt, sok a szabadidőm, amit leggyakrabban vagy álmodozással, vagy rajzolással, vagy pihenéssel töltök. szoktam tanulni is, de az ugye nem a szabadidő része, ilyesformán nem számít.
a magánélet. véget vetettem egy kapcsolatnak, úgy néz ki, végleg. amióta nem keresem, nem keres. és úgy érzem nem hiányzik az eddig sem jelen lévő érdeklődés. viszont láttam egy csodát történni, mint már említettem korábban a blogomban. és boldog vagyok miként részese lehet az életem eme csoda pici életének. próbálok egyre jobban elmélyülni a másik gondolataiban és lelkében, abban az alaktalan masszában, ami a szottyasztott látszólagos emberformájú öntőhordóba került egy időre. a folyamatban a megfigyeléssel egybekötött kísérletezés stádiumba lépek. magánéletem pedig jelenleg majdnem kiegyensúlyozott, jelentem.
az események. azok pörögnek, ahogy azt szokás mondani. utolsó év, szalagavatás, miegymás. az elmúlt péntek óta sok minden hiányzik az életemből. a hétfő esti keringőpróbák és az azok előtti időtöltés imitt-amott, az ugyanaznapi és csütörtöki osztálytáncpróbák, a western-kocsma hangulatukkal együtt, a feszültség gerjesztése, a be- és kivonulózenéken való morfondírozás, és a nagy eseményre való várakozás. ami megtörtént, elmúlt. közel fél órának nem tűnt az egész, hamar elillant.. azok a gyönyörűséges ruhák! a sárga fényben a kövér banánok és a sárga tájon barna emberek!.. hogy valami témában kicsit sem ideillőt idézzek.. a szóbanforgó estéről egyébiránt vannak képeim, rengeteg sok, de még csak a fényképező masina kártyáján. ha feltöltöttem őket, megosztom veletek, ígérem. a szalagavató utáni afterről ugye láthattatok már pár képet.. szenzésün.. a hely, ahová többet talán be nem teszem a lábam. úgyhogy jól jegyezzem meg, amit ott láttam! :) .. azok a fények.. talán leírnám az este egy pillanatát, ami számomra a legszebb volt..






vörös, pont a legrosszabb helyen, nyaktájékon kemény kanapé. piros, vöröses villódzó fények, cikázó csillag alakban világító reflektorok fénye futott át a látómezőn kétpercenként retinámat égetve. fekete kocka asztal, pont, amilyet felnőttkori modern bútorokkal berendezett lakásomba kívánnék. a kanapé karfáján ülök, lábam lógatva, kényelmesen hátam nem feszítve, lógós pólóban, semmi sem látszik, ami látszana pedig csak a mellettem ülőt érdekelné. a mellettem ülő pedig csak engem, főleg ahogy néz. látom a csillogást a szemében, ami mintha akkor pirosan izzott volna. mosolygott a szeme, kedvesen, és cinkosan. maga mellé hívott. nem mentem, éppen a szeme folyadékából próbáltam kievickélni a piros arcára, a partra. lehet, hogy el is bambultam. ez a pillanat sokáig tartott, talán átléptem már a jelen idősíkján, nem tudom, hol és mikor voltam éppen ott és akkor.






No comments:

Archívum