megígértem, hogy írok. régóta halogatom. különböző okokból kifolyólag. de most írok, és talán azért most, mert így könnyebb, rövidebb elintézni a dolgot. pár sorral.

megnéztem, a kuplungos összejövetel óta nem hagytam itt érdemlegeset. azóta sok minden történt, például.

leadtam a felvételi jelentkezést. nehéz volt, de másoknak nehezebb. végeredményben jól jártam, azt hiszem.

voltam nagyon beteg, nagyon sokáig, de már jól vagyok. kipihentem. végre.

és miskolc. bemutatkoztam, vagyis tunk, az egész család. a másik egész családnak. miskolcon hideg az élet, télen legalábbis. a kerti tó be van fagyva talán még most is. azért láttunk a jégen keresztül elmosódott tovahaladó piros foltokat. láttuk a varga tésztacsinálót, ittunk ettünk, vagyis ittak és ettek, én maximum a minimumot, és forró teát. nameg mebucaint. de akkor már csak a torkom volt rossz. besh o drom koncertre elmentünk, két szám után a felelőtlen és meggondolatlan 'úgyis mindenhol hallatszik' kijelentéssel nyugtázva a dolgot elmentünk szétnézni. egészen fel az avasi kilátóig, ahova mire felértünk, már kiába hallatszott volna el a besh o drom, vége lett a koncertnek. ..amúgy nem hallatszott volna el.. három pulóver volt rajtam, meg vastag kabát, meg kesztyű, meg sál, és még így is rettentően átfújt a szél. de nem rontott az állapotomon, megúsztam.. aztán jöttek a kicsik. marci három csöpp unokatestvére, akik mind engem akartak látni. imádnivalóak, még személyes kedvencem is van. de nem árulom el, ki az:) habár az estimese mesélése elmaradt, a ladánybene koncert és a másnapi irie maffia nem. az azért lehangolt, hogy a hidegben a tömeg nem mutatott túl nagy hajlandóságot a mozgásra.. sokaknak meg pont akkor fagyott rá az arcára a kifejezés, amikor éppen nem mosolyogtak. milyen kár.. sebaj, mert rá egy hétre újra irie maffia. az állítólagos szülinapünneplésem alkalmából.

többet vártam, mint amennyit kaptam. persze, nem volt rossz, de talán csak az irie maffia miatt nem. ami azért szomorú. szomorú, hogy mártonon kívül három ember volt, aki nem mondta le a dolgot, elfogadta a meghívást, eleget is tett neki, bár a háromból egy húzta a száját, és meg kellett győzni. nagyobb baj volt, hogy még a koncerten is húzva volt a szája.. sajnálom, hogy nem tudtam felvidítani, de úgy érzem, nem lett volna dolgom. azért megpróbáltam. nem ment, de nem erről szólt az este, ne is essen erről több szó. kiscsapatos szórakozás volt, és nem mondhatom, hogy 'de annál jobb', viszont találkoztam régen látott, direkt elfeledett ismerősökkel. akik azt hiszik, felejtek.. minden esetre jó volt őket újra látni.

aztán szombat reggel biológia dolgozat pótlása. borzasztó élmény, de legalább márton otthon maradhatott, neki nem kellett felkelnie. mikor hazaértem, még mindig aludt..

aztán ez van a naptáramba írva egy naphoz: HALÁL. egy kettővel arrébbihoz: FOSHALÁL. azt hiszem, ez a két szó illetve kifejezés elárulja az aznapi hangulatomat. és azt hiszem joggal voltam rosszul. nem is értem, hogy lehetek most jól, mert az akkori dolog még nem múlt el. abbahagynám itt a bekezdés írását, mert az úgy kívánja, de ha ezt t idő múlva elolvasom, rohadtul nem fogom tudni, mi történt akkor. konkretizálni most sem akarok, csak megjegyzem: van egy ember, aki úgy érzem, jogtalanul bánt. és úgy is érzem, hogy elegem van belőle. és ő az iskolához kötődik, szóval uszkve az iskolából is kezd elegem lenni. de ennyi is.

aztán a mai nap. eszterék elvittek nagyihoz palacsintázni. kedves tőlük, bár azért még mindig sértve érzem magam, egy csöppet. aki tudja, hogy miért, az tudja. én nem akarom t idő múlva tudni.

elmentünk délután eszterrel és nikivel retrockba. na ezt figyeld. 'niki, látod ott azt a napszemüveget? kérlek ne vedd meg, mert én szeretném! csak nem most..' niki: 'persze, persze, nekem úgyis a másik tetszik.' egy perc múlva beesik egy tag, hogy ő 'ájmm frrroorom norvééj'. aham nájsztu mítju. odasandít a pulthoz, ahol a szemügéket stíröljük, és megkérdezni 'viccs vá doju priför, dö grin?' 'no, the yellow one' erre kivetetni, felrakja a fejemre, a kabátomra mutogat, hogy 'meccs meccs' mondom ja de nehezen a röhögéstől. erre aszongya 'dojuvant?' mondom 'pff mi van?' előhúz a zsebéből pár gyűrött húszezrest, amiről azt sem tudja mennyit ér, odaadja az eladó lánynak, aki tisztességesen annyit ad belőle vissza, amennyit kell, a pasi felteszi a fejemre a napszemüveget, aszongya 'ájjem froom norvéj' és kimegy. ahhham. ebben az a legjobb, hogy én azt a szemüveget tényleg meg akartam venni:D