tinibuliban találtam magam.

mostanában egyre ritkábban járok koncertekre, és még ritkábban írok róluk. a tegnapiról mégis muszáj megemlékezni. nem azért, mert különösebben emlékezetes lett volna - korán kezdődött, rövid volt, nem találkoztam ismerőssel, kezdetben senki sem akart velem jönni, a fiúk sem voltak hudejó formában szóval konkrétan béna volt az egész. hanem azért, mert más volt, mint a többi. valószínűleg az elmúlt 10 paso koncert is hasonló volt, csak azokon én nem voltam ott. mikor legutóbb elnéztem feléjük -már nem is emlékszem mikor volt- akkor ha jól emlékszem még minden a régi volt. a zene, a közönség. a zenében most sem volt sok kivetni való, csak furcsa érzés volt új paso számokat hallani, számomra újakat. ilyen anno nagyon ritkán fordult elő, hogy valami nekem új volt. a közönség viszont. abszolut lecserélődött. a 'régi' arcok közül egyet sem láttam. EGYET SEM. tudom, hogy jelen esetben nem beszélhetünk generációkról, hiszen csak egy 5 éves időszakról van szó, aminek a paso koncertes résztvevői teljesen eltűntek. én is eltűntem az elmúlt fél év- egy évben, de nem azért, mert lankad az érdeklődésem a zenekar koncertjei iránt, hanem mert azokkal időben összeegyeztethetetlen dolgaim voltak. értsd ez alatt: érettségi, felvételi, szakmai vizsgák. és elhiszem, hogy nyár van, mindenki nyaral, meg aki nem bp-i az egy délutáni koncert kedvéért nem jön fel pestre, elhiszem. de az, hogy a közönség ennyire megváltozzon. úgy éreztem magam teljesen, mint egy 30y koncerten anno. amikor még jártam. ha nem számítjuk a közelben lakó nagymamákat és nagypapákat, akik amúgy is a parkban sétálgattak volna este hétkor, mint valószínűleg minden nap, így most is ott voltak, akkor mondhatjuk, hogy az átlagéletkor nem érte el tegnap este a 16-ot. és ez talán nem is túlzás. ez tipikusan olyan koncert volt, ahová a még általános iskolába járó esetleg már középiskolás kislányokat elengedték a szüleik, akik mivel nem ismerik a paso-t, elkísérték a kislányt, minimum az anyuka, csoda hogy ezeket a szép párokat nem láttam kézenfogva sétálgatni. anno 13/14 évesen az én első koncertélményem 16 órakor kezdődött, úgyhogy megértem én ezeket a gyerekeket. és örülök annak, hogy egyre többen kíváncsiak a paso munkásságára, zenéjére, koncertjeire. ez elfogadható, szükséges és természetesen hasznos a zenekar számára. de az számomra érthetetlen, hogy akik eddig jártak, hova tűntek..?? és vajon szépen lassan koptak le, vagy hirtelen egyszercsak mindenki otthon maradt?? mi történhetett...? hova tűnt a régi jó skankingolós baráti köröm? hol vannak ők most és hol voltak tegnap délután? ................................. elvesztettem valahol a paso koncertek varázsát. aki megtalálja, tudja, hol talál.