akarok végre egy jó napot.

volt ma egy érdekes holtpont, amikor is hirtelen mindenből és mindenkiből elegem lett. a mama mindenen való állandó visítós nevetéséből, a domi erőltetett nagyfiús kicsit sem humoros beszólásaiból, anya apa-szekálásából, pityu bénaságaiból (hol is fogsz tovább tanulni? -grafikán. -afrikán?? -igen. afrikáN. persze.), a melegből, a tűző napfényből, az rtl klubból, a tv2ből, az ajtófestésből, a levakarhatatlan festékből, a nokedliból, a savanyúságból, a hülye kutyából, a megbízhatatlan emberekből, a mások után való futkorászástól, a másokat való végeláthatatlan keresésből, amit ők egyértelműen zaklatásnak könyvelnek el, a gyenge hazugságokból, a panaszkodásból, az elégedetlenségből, a képmutatásból, az emberekben lakozó bunkó állatból, a kötekedésből, az erőszakból, a cikizésből, a fenyegetőzésből, a rohanó világból, abból, hogy ebben a világban mindenki rohan, csak én állok egy helyben, és senki sem vesz észre, mind elmegy mellettem... elegem van belőlük.