most egy olyan lányról írok, aki biztos örülni fog neki, hogy valakit ennyire elgondolkodtatott:) .pláne olyat, akiről azt sem tudja; ki, és aki őróla nem tudja; ő ki. .
én őt alig ismerem.
ő sugároz, legalább öt méteres körzetben, ha nem több. csupa meleget, és nem a mosolyával, mert azt keveset csinálja. ő amolyan komoly lány, gondolkodós, de belül vidám, és hogy mértéket tartson, néha kiengedi magából a boldogságot, hogy más is lássa, hogy van abból még bőven. ő sugározza a jót, ami átjut a falán, amit maga köré emel. szerintem ezt ő nem is tudja. a falat igen; az tudatos, de azt, hogy nem elég kívülálló-biztos; azt nem.
nem tudom, olyannak láttatja-e magát, amilyen, de ha nem, akkor tudatosan teszi ezt. ez biztos. mert amit olvastam, amit írt, amit a feje mondott az ujjainak, az más, mint amit látsz. mert ez mind elbújik benne, van belőle egy csomó, amit néha csöpögtet, de csak magának, titkosan, meg annak, aki elolvassa. mondjuk nekem is, mert beleolvashattam. rengeteg gondolata van, magáról, és úgy fogalmazza meg őket, ahogy éppen jönnek, szerintem nem gondolkozik rajtuk túl sokat, hagyja kiáramolni meg belemenni a gépbe. még az is lehet, hogy nem szokta visszaolvasni, amit írt. csak úgy kiadja magából. nem tudtam végigolvasni, mert nagyon tömör, és olyanról szól, amiről én nem tudok, mert ő csak körülír, meg leír, de nem mondja el; mit. tiszta titok, tele van sejtetésekkel, meg derengéssel. minden szava önálló gondolat, nézd meg, és rájössz, hogy nem tudod, miről ír, de nagyon jól és kellemesen és szép olvasni. olvasd el:
'Kezdetben egy élet is kevés volt szeretni, sírig tartó tarka képzetekből, végtelenből,::...két nap....:::, ennyi maradt a nagy időtlenségből. Nem tudom áthidalni, sajog most ez az ujjbegyekben, két nap, és ez is már túl sok. csak ennyi maradt most meg nekem. Két nap.
két nap, hol minden újra csodás az elején, hol úgy csinálunk minta sosem lettünk volna másképp majd másnap ráhányjuk a sarat, hazuggá lesz harmadnap az egész, eddig tart a testi hiány, mert mi jönne több arra már a lélek régen nem kész. Két napig más vagyok, valami sokkal kevesebb, ahogy magamtól magamat árulom, újra és újra el. Ahogy etetlek téged, pedig nekem sincs már semmim,ahogy bújtatlak szívemben, noha azon már minden átlátszik. Nyitott vagyok mindenre mint egy friss seb, miből a fájdalom árad. De megteszem mégis, megtettem, hiszem utoljára. Nincs már mit sajnálnom, csak azok a hazug szemcsillogások harapnak még egyet ma, mikor láttam a jövőt benned. Félreétettem, a múltat, a jelent, jövőben meg saját magamnak foglalom a helyem. Két nap mire jó a mennyben, ha pokolra jutsz ismét, meg újra és azután megint. ordítani tudnék,gyilkolni magamban a legkisebb részt is mi hozzád ért valamennyi két napon. Két napig rettegni a harmadiktól, vagy bízni hogy az nem si jön el soha, az unalmas, ami már túl bonyolult volna, felnőttes játékban lettem gyerek ismét, furfangból kovácsot nem csináltam, nincs miért, jövök rá erre a harmadik napon, unalmas, meg elég, ordít valaki belül. nem érti a lélek, hogyan képes újra ölni a másik, két nap szerelem után, baltával a mellet széjjel vágni és hallgatni, mert ez a harmadik nap. Ma húsomat nyüvek rágják, holnapra megtisztul a seb, borzalmasak a képek.,..mindenki más igazat mondott ennek itt a vége, összevarrom magamból mi maradt,.......haragszom,és gyűlöllek, gyűlöllek amiért ezt tetted velem ismét,kétnapnyi boldogság,unalmas harmadnapok, temető lett mégis. nem volt megírva, de megesett.
Sokat érzek most, de nem tudom leírni,hazugság volt minden hang mivel sikerült magad bekérni.'
meg ezt is olvasd el:
'Hideg szívek esti ölelkezése, perces boldogságok, hónapos hallgatások.
Édes álmok, rémesvalóságok,elvett remények, és elvetélt jövők.
Felnőtt vágyak,ágyra járó boldogságok.
Igazából már összepakoltam, már érzem a szelet, már állok a küszöbön és csukom az ajtót, és elakarok menni,és meghagyni majd valamit,de most minden törött és csak Pillanat ragasztónk van.
Nemlétezünk.
Hallom a szavakat és harapnak mindíg egy ujjabat, nincs annyi sebtapaszod.'
és akkor jól érzed magad, mert szépet olvasol, ha felolvasod, még úgy is szép, a hangzása is szép. és amit rejt, az valószínűleg ennél csak több... mint maga a lány, .. aki csupa titok, olyan titok, amit lehet, hogy soha nem mond el senkinek. lehet, hogy csak velem távolságtartó, vagy mindenkivel, lehet hogy ő is ugyanezt érzi velem kapcsolatban. nem tudom, de az biztos, hogy olyan még nem volt, hogy valakiről úgy írjak, hogy nem is ismerem. ez csupa benyomás. a kata csupa benyomás. remélem elolvastad végig, amit rólad írtam.
No comments:
Post a Comment