egy perc.

úgy látszik, mostanában nem bírok nekiállni tanulni anélkül, hogy ide ne írnék valamit.

a tegnapi gazdaságtöribe nem haltam bele, hiszen itt vagyok. megszámoltam a várható pontokat és szerintem meg lesz a kettes. ha nagyon jó szívű a tanár úr, akkor talán a hármas is. de erre nem számítok.

tegnap is voltunk mártonnal színházban, megint a kamarában, a pszicho-t néztük meg. erről nem írnék annyi jót, mint a sóska-sültkrumpliról. ez a híres pszicho adaptációja, úgyhogy horrort vártunk és mondhatom, hogy meg is kaptunk. sőt, az előadás kellőképpen beteg volt, a szereplőktől néha nem csak megijedni, még félni is lehetett. úgy éreztem némelyik jelenetben nagyon hatásos volt a játék, néha viszont kicsit túlzó.. tudom, hogy színház, de ez néha már annyira túlzó volt, hogy nem tűnt őszintének. pedig norman a filmben nem volt ennyire idegbeteg. nem emlékszem, hogy ennyiszer kiborult volna. viszont ami nagyon tetszett, az néhány olyan megoldás volt, amivel próbálta a rendező filmessé és nagyon drámaivá tenni a darabot, és szerintem sikerült is neki. és megjegyzem, hogy nagyon tetszett, ahogy a világítást használták. mára erről most ennyit.

a mai napom megint tanulással fog telni, ahogy az eddigiek, de most teljes egészében, hiszen a csütörtök a noschool-nap. ez a csütörtök pedig a mateké és a vállgazdé lesz. és most megyek és feláldozom magam a gazdaságtan oltárán blabla.