tre giorni in emilia-romagna

marcival olaszországban jártunk, pontosabban emilia-romagna tartományban. még márciusban elhatároztuk, hogy menjünk el valahova pár napra a nyáron, mert eddig hiába terveztük, sosem jött össze. olaszországot választottuk, vagyis választottam, marci meg beleegyezett. és azért forliba repültünk, mert oda szólt a legolcsóbb jegy. így egy retúr jegyet megúsztuk 15 ezer pénzből. és ha a nyaralás a spórolás jegyében telik, kipróbáltuk életünkben először a couchsurfinget, amiről katától hallottam. ez egy olyan oldal, ahova az emberek azért regisztrálnak, hogy ha elutaznak valahová, vendéglátókat találjanak, akik elszállásolják őket, esetleg körbevezetik az adott városban, bemutatják neki a helyet. ez persze ugyanígy visszafelé is működik. rizikós, mert az utolsó pillanatig minden bizonytalan, és nem tudhatod biztosan, kinél fogsz aludni, hiszen az interneten mindenki olyannak adja ki magát, amilyennek akarja. pontosan emiatt az egész rendszer alapja a kölcsönös bizalom. te egy idegen házában alszol, ő egy idegent fogad be a saját otthonába. elmondhatjuk, hogy az első tapasztalatunk kellően pozitív volt:) egy alessandra nevű lánynál szálltunk meg (akit a szomszédja kért meg, hogy fogadjon be minket egy éjszakára, eredetileg ő lett volna a host-unk), aki első éves az egyetemen, és hajlandó volt minket úgy vendégül látni hogy két napra rá volt még egy fontos vizsgája. kedves volt, nem volt neki probléma, hogy éjjel toppantunk be, még beszélgettünk is, másnap pedig kilenc óra felé távoztunk. első utunk riminibe vitt, vonattal, ott a helyiek többnyire így járnak, mert ez a leggyorsabb és a legolcsóbb módja a városok közti közlekedésnek. egy embernek egy jegy 4 euro, az út fél óra. riminiben aztán pont elértük a san marinoba menő buszt, amire a jegy kettőnknek retúr 16 euro volt, azaz ugyanannyi, mint a vonat. san marinoban a busz egészen a várig felvitt, majd gyalog mentünk tovább. arra számítottunk, hogy majd felmegyünk, sétálunk egy órácskát, és lejövünk, ennél azonban sokkal többet kaptunk. kacskaringós utak, árusok, éttermek, sétálóutcák, a várnak több épülete és bástyája is van, akár el is tudtunk volna tévedni, annyifelé vitt az út. csodás volt a kilátás, az egész hegy (mert ez már mondható annak) fákkal benőtt, gondozott kertek szegélyezték az utat, egyszerűen csodás az a hely.. fagyit is ettünk, majd a fél négyes busszal visszamentünk riminibe. eredetileg azt terveztük, hogy városnézünk, de ez a hely nem feltétlenül a látnivalóiról, inkább a tengerpartjáról híres. a víz nem volt teljesen tiszta, de a tengerpart homokos, felhő egy darab se, a víz meleg volt, a hullámok pedig hatalmasak. pár óra ugrándozás és szórakozás után visszavánszorogtunk a vonathoz, és visszamentünk forliba, ahol már úgy ismertük a járást, mint a tenyerünket. arra azonban nem számítottunk, hogy az állomástól a reptérig kb egy óra lesz gyalog az út (mi pedig szeretünk a tömegközlekedésen spórolni... de megígértük magunknak hogy ezt a távot sosem sétáljuk le újra)... odafelé elértük az utolsó reptéri buszt, és akkor valahogy nem tűnt ilyen hosszúnak az út.. szombat estére sajnos nem találtunk egy cs-ert sem, aki ráért volna minket fogadni, úgyhogy aznapra foglaltunk szobát a hotel airportba, aminek a nevéből is látszik, hogy a reptér mellett van. pozitívan csalódtunk a helyben, volt ott minden; tévé, minibár, széf, légkondi, jó hely jó hely, de ahogy odaértünk lefeküdtünk aludni, és a reggeli indulásunkig fel sem keltünk. vasárnap bolognába vitt az utunk, oda a vonatút egy óra, a jegy 5.10 euro volt. úgy érkeztünk oda, hogy azt sem tudtuk hova menjünk mit nézzünk meg, nyomtattam ki magamnak térképet a városról, de csak arról volt tudomásunk, hogy az állomás ahova érkeztünk, a városban pontosan hol helyezkedik el. így hát elindultunk a belváros közepe felé vezető úton, egy kicsit el is tévedtünk, össze-vissza kanyarogtunk, míg nem betértünk egy könyvesboltba, ahol az útikönyvek részlegén kerestünk egy bolognáról szóló könyvet és lefényképeztük a benne található térképet:D innentől kezdve tudatosan haladtunk látványosságról látványosságra. ami ismerjük el, bolognában nem túl sok van, de mi így is élveztük a sétát. a bazilikák és templomok lenyűgözőek, valamelyikben még egy misébe is belefutottunk. egy másik dolog, ami bolognával kapcsolatban nekem érdekes volt, az az, hogy még a legszűkebb kis utcákban is a járda szerepét a házak árkádsorai alatt menő folyosó tölti be. mindegy milyen keskeny az utca, mindenképpen a házak "alatt" haladsz. ezekre a folyosókra mindig szántak helyet. tényleg alig láttunk olyan házat a belvárosban, aminek egy vonalban lenne a homlokzata. az egésznapos séta után visszautaztunk forliba, és körülbelül fél tizenegyre értünk oda másik hostunkhoz; alessiához, aki csupán két utcányire lakott az első napi lánytól. mikor felértünk a lakásba, egy ismeretlen lány fogadott, aki kicsit sem hasonlított az alessiáról készült fotókon szereplő lányra. kiderült, hogy ő greta, a lakótárs, és csak ő beszél angolul, és alessia azért regisztrált az oldalra, mert jó lehetőségnek tartja ezt az angol nyelv gyakorlására. én meg mondtam nekik, hogy én meg olaszul tanulok, úgyhogy onnantól kezdve valami furcsa angol-olasz egyveleget beszéltünk, 10 másodpercenként váltogatva a két nyelvet:)) a lányok nagyon kedvesek voltak, mert felajánlották, hogy ha nem vagyunk túl fáradtak, elmehetnénk beülni valahová. végül megmutatták a kedvenc helyüket (amiből forliban nincs túl sok, tekintve hogy forli egy kicsi és unalmas város, kevés fiatallal), ami egy nagy parkban található, amolyan kiülős pub. ott meghívtak minket egy italra, jót beszélgettünk, aztán visszaautóztunk a városba olyan 1-2 óra felé. reggel nem kicsit fáradtan ébredtünk, bedöntöttünk egy kávét, és kilenckor indultunk is a vonatállomásra. alessia rendes volt, és munkába menet elvitt minket a vonathoz. megígértettük velük, hogy ha magyarországra jönnének (tervezik), akkor minket keresnek fel először:)
marcival elhatároztuk, hogy habár az volt az eredeti terv, hogy utolsó napunkat forliban töltjük, inkább menjünk vissza riminibe strandolni. ugyanis első nap még nem tudtuk, hogy a vonatjegy csak akkor érvényes, ha az ember az állomáson a vonatra szállás előtt érvényesíti. és mi ezt nem tettük meg, de szerencsére nem találkoztunk ellenőrrel, úgyhogy megúsztuk a bírságot. és így maradt egy jegyünk amit úgymond nem használtunk fel. ezzel a jeggyel elvonatoztunk riminibe, ahol a parton sikerült elaludnom a napon, és esküszöm hogy bekentem magam többször is (!!), mégis sikerült nagyon leégnem.. strandoltunk még egy jót, ettünk pizzát és a hét órási vonattal visszamentünk forliba. egy magyar párral versenyeztünk is, hogy ki ér hamarabb a reptérre:D mi nyertünk. a gépünk mindössze egy óra alatt vissza is ért, és remegve konstatáltuk, hogy itthon nagyon hűvös van fél tizenkettőkor... (rövidnadrágban, papucsban és pólóban voltam) a három napos kimerítő mászkálás óta még mindig nem sikerült teljesen regenerálódnom..:)
hétfőig pedig nincs már egy hét, közeleg a felvételi. még nem izgulok, de egyre többet gondolok rá. majd jelentkezem a fejleményekkel:)
ja és a nyaralásról a facebook profilomon találtok képeket!