filmezés megint, most éppen azért, mert beteg vagyok..

josé saramago vakság című könyvéből készült a blindness című film. én februárban a születésnapomra kaptam a könyvet nikitől és levitől, azonnal el is olvastam. nagyon nagy hatással volt rám ott és akkor, képes voltam még a villamoson is megkönnyezni az olvasottakat, annyira valóságos és szörnyű az egész... a történet egy utópia, viszonylag tárgyilagosan vázolja fel a könyv írója, hogy mi lenne, ha az emberek szépen sorban megvakulnának és a pánik venné át az uralmat az egész bolygón. a történetben a vakság járványszerűen terjed, először a vezetés a fertőzöttek karanténba helyezésével próbál védekezni, de hamar kiderül, hogy mindez értelmetlen. a főszereplő, akinek a szemszögéből figyeljük a történetet, az elsők között megvakult orvos felesége, aki letagadja hogy lát, csak hogy a férjével maradhasson. és a megvakulás pillanata sosem jön el. az ember azt gondolná, hogy ő járt a legjobban, mégis rájövünk hogy az ő sorsa a legborzasztóbb, neki végig kell néznie mindazt, amit a többiek csak érezhetnek... az egész szörnyű, szívbemarkoló, elgondolkodtató, hogy hova képesek egy ilyen helyzetben lesüllyedni az emberek, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy elállatiasodjunk..
mindenkinek ajánlom, hogy elolvassa a könyvet, vagy hogy legalább megnézze a filmet. az előbbi szerintem sokkal jobban megéri. talán azért nem érzékenyültem el a film láttán, mert tudtam, hogy mire számítsak, mégis: maradok annál, hogy a könyv sokkal közelebb hozza az élményt az emberhez, mint a hollywoodi film...