hajdú szabolcs a saját testvéréről forgatta filmjét, érdekes tudni, hogy ilyen közeli szálak fűzik a rendezőt a főszereplőhöz. vagyis ahhoz az emberhez, akiről a szerepet formázza. ráadásul a srác saját magát játssza a filmben. enélkül is jó az egész, de így még jobb. szerettem a hangulatát, és érdekes, ahogy a film nagyobb része játszódik a múltban, mint a jelenben. szeretem az olyan filmeket, amik naturálisan bemutatják, hogy sokszor szar a valóság.
No comments:
Post a Comment