legutóbbi bosszúságom oka, hogy habár egy bizonyos tender határideje nyolcadika volt, hatodikán már tudatta velem egy versenytársam, mellesleg legjobb barátnőm, hogy az ő munkáját fogadták el, vele akar a cég egy éven keresztül dolgozni. nem irigylem tőle a munkát, és még akkor sem akadtam volna ki, ha azután választanak befutót, ha minden pályaművet megnéztek már. de én a saját munkámat még el sem küldtem, ellenben dolgoztam vele eleget. hatodikán elektronikusan postára adtam, és ma kaptam visszajelzést, hogy "sajnos nem te vagy a befutó". köszönöm. így fair a play.
a másik rossz, hogy ma vissza kellett mondanom egy komolynak tűnő állásajánlatot, egy fix munkaidős, bent ülős grafikai melót, mert nem érnék rá bent ülni.
és öröm az ürömben, hogy az élet mindig gondoskodik róla, hogy habár apróságokkal is, de megszépítse a csúnya napokat. kaptam egy e-mail-t valahonnan ámerikából, hogy szeretnék a barO-s munkámat feltenni egy olyan gyűjtőoldalra, amit az igényes design-al rendelkező éttermeket és menüket gyűjti. a másik levél amit kaptam, az pedig arról szól, hogy egy hong kongi design magazin szeretne beletenni a következő számába, ahol a magyar grafikai élet lesz a középpontban a tematika szerint. kedves.
úgyhogy akármi van, mindig találok egy kis színes pillangót itt a szarkupac tetején ülve.
(a fenti képen az én két újszülött gyerekem látható, ahogy az írók boltja bejárat melletti polcán pózolnak, ahh büszke anya vagyok:) )
No comments:
Post a Comment