a keddi estém után írtam egy posztot a keddi estémről. na az, majdnem pont ugyanaz, megismétlődött pénteken. ugyanolyan jó volt, hozzáadva azt, hogy volt egy pillanat, - nevezetesen az, amikor a margitszigeten a bokrok közötti pisilésből rohantam vissza a fűben frizbiző többiekhez -, amikor azt éreztem, hogy nem kell semmi, hogy minden jó, hogy jó helyen vagyok és jó időben, és nincs semmi baj. megint, mint kedden, az önfeledt boldogság megtalált. imádom, imádtam.
lehet, hogy egy jelnek kéne vennem, hogy mindkét napot kyrával és ritával töltöttem... át kéne szerveznem a "kikkel-vagyok-szívesen" listámat, mert úgy tűnik, van, akiknek sokkal fontosabb vagyok, mint azoknak, akik nagyon fontosak nekem... azt hiszem jó barátságok kezdetét élem meg, és megmondom őszintén, nem emlékszem már, mikor volt ilyen utoljára:)
ami még különbség volt a két este között, hogy kedden megismerkedtem valakivel, akivel pénteken immáron ismerősökként találkozhattunk, direkt, nem engedve, hogy a véletlennek beleszólása lehessen a dolgok alakulásába.
No comments:
Post a Comment