dupladipló

tegnap volt a diplomaosztónk, és arról kéne írnom, hogy milyen minősítést kaptam (ötöst), meg hogy az igazgatónő és a konzulensem félrehívott és felkértek egy melóra, amin andriskával dolgozhatok majd együtt (#superexcited), de ehelyett inkább arról írok, hogy kivel találkoztam.
már órák óta vártunk az eredményre, nagyon meleg volt, mindenki utálta a helyzetet és csak ült és bámult maga elé, várva a végítéletet. és akkor megjelent a webes végzős srác, ádám, aki elhozta magával az öccsét is. ahogy belépett a srác a terembe, mindenki szeme rá szegeződött, aztán a bemutatkozás után én voltam az egyetlen, akinek a tekintete rajta is maradt. utólag megtudtam tőle, hogy nem vette észre, hogy bámulom. hát persze, mindig akkor bámultam, amikor nem figyelt :P a fő oka a bámulászásnak pedig az volt, hogy volt a jobb felkarján egy olyan tetoválás, ami nagyon megfogott (arrrrr), mert nem volt kitöltve, csak körvonalakból állt, nagyon szép és dinamikus vonalvezetéssel, és azt próbáltam meg kivenni, hogy mit ábrázol, de a póló takarta a nagyját, úgyhogy nem jutottam sokra (a kép egyébként egy mucha festmény, és sajnos be lesz még fejezve, pedig szerintem így különleges). nem mertem a sráccal beszélgetést kezdeményezni, mert nem is tudom, fura lett volna. ugyanúgy senki más sem ismerte, miért pont én mentem volna oda hozzá. inkább csak néztem :P
aztán az osztó után elindultunk a léhűtőbe, csapatostul. mellettem sétált a srác, és nem bírtam ki, muszáj volt megkérdeznem, mi van a karján, mi az, ami annyira rabul ejtett. akkor pólóujj fel, és eszembe sem jutott mekkora ötlet volt ez, hiszen így megtapogathattam a vállát (ösztönösen zseni vagyok :P). végül a helyig végig együtt sétáltunk és beszélgettünk. kiderült róla pár dolog, dobol, váci, másnap lesz keresztapa, amúgy elvált és nálam két évvel idősebb. a léhűtő helyett máshova ültünk le, mert elég nagy volt a helyigényünk. próbáltam magam a fiú mellé pozicionálni, majdnem sikerült is. végül közénk ült/állt dani, harmadéves grafikus, akivel csak feszengve nevetgélni tudok, normálisan beszélgetni nem, valahogy nem az én társaságom, úgyhogy nagyon mérges voltam, és kicsit aggódtam, hogy akkor ennyit az egészről. de aztán egy óvatlan pillanatban, amikor meguntam azt látni, hogy a srác, akiről kiderült, hogy leventének hívják (arrrr), egyáltalán nem tud bekapcsolódni a szakmai beszélgetésekbe, megkérdeztem danit, nem cserélnénk-e helyet. gondoltam basszus. itt egy srác, aki érdekesnek tűnik és szimpatikus, látom, hogy nem tud beilleszkedni, és alig várom, hogy beszélgessek vele, lépni kéne. innentől az este hátralevő részében csak vele dumáltam, pedig voltak még ott nagyon sokan. de egyszerűen nem untam meg. rengeteget nevettünk, azért beszélgettünk komoly dolgokról is, megbeszéltük, hogy felvesszük a kapcsolatot, és megállapítottuk, hogy milyen érdekes, hogy többet tudunk egymásról, mint amennyit én megtudtam az ádámról két év alatt :D
szóval nagyon jól alakult ez a mi kis pár órás kapcsolatunk, nagyon sokat beszélgettünk például a star warsról. ezt muszáj megemlítenem, mert máté, képzeld, ennek a leventének van a bal kezén egy darth vader meg egy luke tetkója, meg bolygók meg minden, és az egész karját ebben a témában szeretné kidekoráltatni :) és megbeszéltük, hogy obi-van a legcsászárabb az egész univerzumban :P

jó este volt, na.