feje tetejére

áll a kis világom. kicsit nem figyelek, és másik országban találom magam.

az egy hét kint a srácoknál nagyon jól telt, a ház hatalmas, a város kedves és szép. minden nap biciklivel jártunk be a városba, bbq-ztunk, söröztünk, filmeket néztünk, játszottunk, éttermeztünk, biliárdoztunk, sétáltunk, kirándultunk. tartalmas hét volt, alig volt időm arra gondolni, hogy a ház, amiben a héten vendég voltam, kicsivel több, mint egy hónap múlva az otthonom lesz. vagy legalábbis a hely, ahol lakni fogok.

érdekes káosz van bennem, egyik percben inkább maradnék, a másikban pedig akár már holnap költöznék. de van még négy hét, amit megpróbálok a legjobban kitölteni. francia órák, barátok, koncertek, munka, meg a pakolás. el kell kezdenem munkahelyet keresni, mert habár megtarthatom a mostani itthoni állásomat, a pénz, amit ott kapok, csak a lakbérre elég. a portfólióm készül, és amint megvan, repül postán és a világhálón számtalan jó helyre :)

sosem gondoltam volna, hogy az utolsó félév a suliban ilyen gyorsan eltelik. szeptemberben voltam a legizgatottabb, amikor végre testközelbe került minden, amiről tudtam, hogy egyszer eljön: szakdolgozatok megírása, diplomamunka elkészítése, diplomadolgozat, nyelvvizsga. a kreás szakdoga volt életem egyik legjobb élménye, tapasztalata, és egyik legjobb írása. az edus pedig életem egyik legnagyobb kamuja. de készen lett, időben. a diplomamunkám jól sikerült. nem lett álommeló, és a végére sem sikerült teljes mértékben megszeretnem, de valahogy megbarátkoztam vele. a tanulmányaimat nagyon szépen zártam, itt is, ott is. a diplomavédés napja hatalmas élmény valamint a legnagyobb megkönnyebbülés volt egyszerre. meg egy új találkozás. levente volt az, aki a nagy káosz közepén, hogy a zűrzavar a fejemben és a szívemben még nagyobb legyen, rám kacsintott, amivel elérte, hogy pár hétre megint megőrültem.

a másik fiú, aki szintén megőrjített, és aki miatt olyan dolgokat teszek, amit sosem néztem volna ki magamból, az károlyka. még most sem tudom mi ütött belém, de a szívnek nem lehet parancsolni, ez van :) és noregrets.

csodás év volt ez, és amit még feltétlenül ki kell emelnem, az az, amit áprilisban éltem át. az egyedül utazás és ismeretlen helyek felfedezésének élménye. csak én és én, senki más. a kis huszonhárom évem legmeghatározóbb találkozása ott ért, írországban, az a tíz perc annak az embernek a társaságában, aki a világon a legnagyobb inspirációt jelenti számomra. azt hiszem, április huszonharmadika óta vagyok boldog. történtek azóta rossz dolgok is, de mindegyik elhomályosul, mert azon a napon átkattant egy kapcsoló, azóta fájhat bármi, semmi sem fáj.

az utazások éve ez. jártam londonban és corkban, aztán brüsszelben a fesztivál miatt, aztán horvátországban, majd megint brüsszelben és antwerpenben és blankenbergében karol miatt, aztán leuven, aztán következő hónapban megint leuven.

szeptember 19, új élet kezdődik. hülyeség, mert nem. de lesz bőven újdonság, úgyhogy arra gondoltam indíthatnék egy új blogot. amit láthatna bárki, amit nem szégyellnék senki előtt, nem úgy, mint ezt. ezt a soha be nem telő naplót még 2007 januárjában kezdtem el megtölteni élményekkel, de azt hiszem ideje végre lezárnom. majd meglátjuk.