Milk.

életrajzi dráma. hát, nem sejtet túl sok jót. főleg azok számára, akik nem érzik magukat otthon a műfajban avagy nem kedvelik azt. így én sem túl nagy elvárásokkal ültem be a terembe. de amint a film a feléhez érkezett, percről percre rendre nőtt bennem a lelkesedés. ha az első pár jelenet után kérdezte volna meg valaki; eddig hogy tetszett, azt mondtam volna: érdekes, érdekes. a szó pontos értelmében. de pár képsorral arrébb, ahol a cselekmény sokkal inkább a film jelenében játszódott, kezdett a történet is egyre jobban tetszeni. a végére pedig egyenesen megszerettem. mind a szereplőgárda kiválogatása (figyelembe véve, hogy a szereplők hasonlítanak az általuk megformált személyekre), mind pedig a képi megoldások dicséretesek. abszolút megéri megnézni.

egy kevés magáról milkről:

Milk a New York állambeli Woodmere-ben született 1930. május 22-én, litván zsidó családba. Középiskolai tanulmányait a Bay Shore Gimnáziumban végezte. Ezután a New Yorki Állami Tanárképző Főiskolán matematikatanárnak tanult. Az iskola elvégzése után bevonult katonának, a koreai háborúban a haditengerészetnél szolgált. Leszerelése után a George W. Hewlett Gimnáziumban kezdett tanítani. 1956-ban ismerkedett meg Joe Campbellel, akivel hat éven keresztül éltek együtt. 1962-ben Milk kapcsolatot kezdeményezett Craig Rodwellel, a Mattachine Society egyik aktivistájával. A kapcsolat nem sokáig tartott, Milk nem nézett jó szemmel Rodwell melegjogi aktivizmusára. Ez alatt az idő alatt többször váltott munkahelyet: dolgozott aktuáriusként, biztosítási ügynökként és kutatóként is.

1969-ben San Franciscóba költözött. Három évvel később fényképezőgép boltot nyitott a Castro Streeten. Miután vállalkozása kapcsán gyakran összetűzésbe került a különböző hatóságokkal, eldöntötte, hogy politikusként méretteti meg magát. Bár a pártoktól és hivatásos politikusoktól nem sok segítséget kapott, az 1973-as önkormányzati választásokon 16.900 szavazatott kapott, ezzel a 32 jelölt közül a tizedik lett. 1975-ben újra indult a képviselőségért, immár komoly támogatókat tudva maga mögött a Castro negyed helyi vállalkozói és a szakszervezeti mozgalom tagjai közül. Bár a képviselőség megint nem sikerült neki, miután a politikai szövetségesének számító George Mosconét polgármesterré választották, Milk is állást kapott a város vezetésében.

Milk az 1976-os képveslőházi választás kampánya során

Milk azonban elégedetlen volt az eredménnyel, és egy évvel később, 1976-ban már Kalifornia állam képviselőházába tartott. A kampány során saját politikai szervezetet hozott létre San Franciscói Meleg Demokrata Klub néven. Bár a megmérettetésben ismét alul maradt, mindössze 4.000 szavazattal kapott ki. A kampány során számos halálos fenyegetést kapott, ennek kapcsán mondta azóta szállóigévé vált mondatát: „If a bullet should enter my brain, let that bullet destroy every closet door” (magyarul: ). Az 1977-es önkormányzati választásban a szervezettebb politikai kampány meghozta számára az eredményt, beválasztották a városi közgyűlésbe. Több mint 30%-ot vert a második helyen befutó jelöltre.

Képviselőként Milk számos melegeket érintő kezdeményezés élére állt: az ő képviselősége alatt fogadták el a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó jogszabályokat a munkavállalása és a lakhatás területén, és kampány indult annak érdekében, hogy minél több meleg és leszbikus ember jelentkezzen rendőrnek. Milk a helyi politikán túlmutató ismertségre azzal tett szert, hogy erősen támadta a meleg tanárok elbocsátását előíró népszavazási kezdeményezást, az ún. Briggs-indítványt. A kampány nem várt sikereket hozott, több mint egy millióval többen szavaztak a kezdeményezés ellen, mint mellett.

1978. november 28-án Dan White a tisztségéről néhány nappal korábban lemondott önkormányzati képviselő a Városháza irodáiban lelőtte Gearge Moscone polgármestert és Harvey Milk képviselőt. A gyilkosságot követően több tízezren vonultak fel San Francisco utcáin az áldozatokra emlékezve.