gólyabál.

múlt héten csütörtökön volt a gólyabálunk, ezért illene már erről is megemlékezni, hiszen már eltelt majdnem egy hét. és ha várnék még pár napot -mondjuk kettőt-, akkor már tornyosulna az írnivaló nem kicsit, ugyanis sikerült jegyeket venni a táp színház odüsszeusz c. előadására a trafóba csütörtökre, péntekre pedig egy hajós paso bulira hívtam meg magunkat. úgy tűnik, lesz miről írni..

féltem picit a gólyabáltól, hiszen ez volt életem második ilyen eseménye, és ezek közül is az első felsőoktatásis. ráadásul egy művészeti magániskola gólyabáljáról van szó.. úgyhogy felmerült némi probléma azzal kapcsolatban, hogy ki mit vegyen fel.. azt kilőttük, hogy túlöltözhetünk bárkit is, tekintve, hogy a sulinak van divattervező, stylist, és más hasonló szakja is, ahol a tanulók minden hétköznap úgy néznek ki, mint akiknek az outfit-jét gondosan válogatta volna össze vmi híres szakmabeli. úgyhogy megegyeztünk annyiban, hogy próbálunk nem alul öltözötten jönni. azt hiszem mindenkinek sikerült hoznia a szintet:)

a rendezvényt egy király utcai hotelben tartottuk, annak is az art lounge részében, ahol a suli rendszeresen kiállít. a bálon egyetlen egy fix esemény volt, az is késett vagy egy órát, úgyhogy nem izgultam attól, hogy 'csinálni kell majd valamit'. az igazgató nő beszédet mondott, tortafelvágást kezdeményezett, pezsgőt ittunk, tortát ettünk, ági hozott otthon készített hp-t, úgyhogy a hangulattal nem volt semmi baj. az elején még mindenki feszélyezett volt, de aztán oldódtak a ..................................adsfjkasldkfjlasdkfjalsdfkjasldkf...........ajksdflasjdflkjasdlfjasldfjlskdfjsldfj

.most jutott eszembe hogy nem szeretem a sablonos eseménybeszámolókat. talán ezért volt nehéz megírni ezt a pár bekezdést. lehet túl régen blogoltam már.

mindenhol pucc, ahová nézel, mindenkin pucc. buborékzik a pezsgő, meg a nagyon drága borok. a sör három decije annyi, mint máshol litere. akciósan! ezzel szemben vécé csak kettő van, ruhatárat meg nem őrzi senki. az utca kint van, a fél társaság kint van, de esik az eső, úgyhogy sznobulsz bent tovább. a zenére nem emlékszem, de a pogácsára igen. még sosem ettem kapros pogácsát. kicsit minden elsősön érződik a grúpba tartozni vágyás, a nem egyedül lét, a valahova való tartozás igénye. néha látszik az arcokon az elkeseredett 'hol az osztályom a francba' nézés. aki felsőbbéves, az pucsít az újaknak, csücsöríti a rúzsos száját, és csak azért babrálja a ruháját, hogy valami megcsillanjon rajta a diszkófényben. a hangulat jó, csak kicsit erőltetett. kint annyira nem. meg ott nem talál szembe a lézer. csöppet mindenki menne már, de mégis marad, hiszen vegyülni kell, meg kell mutatni, hogy jól érezzük magunkat és hogy ide tartozunk. mindenki marad, holott menne, de inkább oda tartozik, és ő is pucc most már.