going with the mainstream.

először a filmet láttam. nem mutattam túl sok érdeklődést, azért néztem csak meg, hogy tudjak róla beszélni. meg persze kíváncsi voltam rá, hogy kiért és minek van oda annyi lány és nő. nem nyűgözött le a film, mint ahogy tennie kellett volna. a sztori jó, a szereplők igazán tudnak játszani, mégsem voltak túl szimpatikusak. nem is tudom.. olyan bénának tűnt az egész. lovestory, egy kis action, hogy máson is lehessen izgulni, ne csak azon hogy 'mikor csókolja már meg'.. és akkor ennyi. én ennyit láttam benne és ennyire tartottam.
aztán elolvastam a könyvet.
a film jól volt megcsinálva, de nem elég jól ahhoz, hogy átadja a lényeget. és főként az érzéseket. és ez nem a színészek hibája. talán senkié. csak egészen egyszerűen erre a filmre is igaz, ami sok másikra: a könyv sokkal jobb. amikor néztem a filmet, edward csak egy srác volt, aki sokat ráncolja a homlokát és mindig mérges valami miatt. a könyv olvasása közben pedig - nem tagadom - én is belezúgtam a személyiségébe. egy erős, sármos, intelligens és nagyon komoly pasi, aki mindig tudja, hogy mit kell mondani. és amit mond, az mindig tökéletesen stimmel és illik az adott szituációhoz. azt hiszem s. meyer nagyon ügyesen eltalálta ezt a karaktert. r. pattinson pedig tökéletesen alakította, tagadhatatlan. a könyv elolvasása nélkül azonban tényleg mit sem ér a film.. és nem csak a mindenki által kedvelt férfi főszereplő lett más a szememben, hanem a többiek is. azok után, hogy megismertem a történetüket, tudom mit mondtak egy hétköznap délutánon, ami a filmbe nem került bele mert nem csomópont, csak egy epizód, azok után érthető lett minden, minden világos, és hirtelen mindenkit olyannak láttam, amilyen a könyv alapján. a könyv kitölti a film repedéseit. a film pedig úgy intézi a tudatalattiban a dolgokat, hogy mikor olvasod a könyvet, tisztán látod magad előtt robertet, ahogy előredönti a fejét, ráncolja a homlokát és lassan a szavakat keresve elkezd egy mondatot ami mondjuk úgy kezdődik hogy 'i.... can't....' és látod, hogy minden szó szenvedés. a következtetés pedig; hogy akár a könyvről, akár a filmről beszélünk, .. egyik sem teljes a másik nélkül..

végezetül itt egy videó egy interjúról, amiben megtaláltam a kedvenc nézésemet (habár nem kerestem):
a lényeget 1:21-nél kell keresni.