visszanéztem és azt látom hogy utoljára április 30-án írtam bejegyzést ide, a stand up-os dumaszínházas estről. azóta rengeteg minden történt. az az igazság, hogy nem tudom eldönteni, hogy eseményeket beszéljek el kronologikus sorrendben, vagy esetleg értékeljem inkább az elmúlt időszakot. az utóbbihoz lenne kedvem, hiszem annyi mindenen mentem keresztül, hogy kedvem és időm se lenne mindenről külön-külön írni. viszont van, ami azért többet érdemel. például a római utazásunk. imádtam. csodálatos volt. életem egyik legjobb élménye (a többi legjobb is mind utazás:)). és talán az első olyan, ahova barátokkal mentem és nem belföld. ilyen keresztmetszet még nem volt, úgyhogy új volt a helyzet. katával marcival és zleoval négyesben kiscsoportosan vágtunk neki az örök városnak, amibe azt hiszem szerelmes lettem idő közben... eredetileg couchsurfinget terveztünk, de nem jött össze, mert négy embert elszállásolni lényegesen problémásabb mint egyet vagy kettőt, és általában csak olyanok jeleztek vissza, akiknek két férőhelyük volt maximum, mi pedig úgy döntöttünk inkább kempingben alszunk mint hogy szétváljunk. úgyhogy kerestem és találtam egy nagyon szimpatikus és olcsó helyet, aminek talán az egyetlen problémája a reptértől és a belvárostól való távolság volt. de megoldottuk a dolgokat, reptérről taxi, városba busz, hozzászoktunk és a menetidő sem volt vészes. a kemping hatalmas, konténerházakban szálltunk meg, egy konténerben kettő 2-2 ágyas "apartmannal". mi marcival, kata zleoval. a helyről nem is beszélnék többet, fb-n a képeim között láthatott fotókat a házakról és a kempingről (ahogy minden másról is). ez alatt az öt nap alatt (katáéknak csak három, mert úgy jött ki a repjegy vásárlás) bejártuk az egész várost. nem akartunk kihagyni semmit sem. úgy tűnt, annyira sok a látnivaló hogy nem lesz mindenre időnk, ezért úgy szerveztük a dolgokat és útjainkat, hogy a legfontosabb helyeket bejárjuk, azonban annyira "kis" területen van a belváros, hogy nagyon gyorsan el lehet jutni a-ból b-be, és roma pass-unk is volt, amivel három napig ingyen tömegközlekedhettünk. nagyon jókat ettünk, a pénzünk pedig jól elfogyott:D nem is tudom az egész útban mi volt a kedvencem. talán az életérzés, a város hangulata. semmit nem tudok kiemelni a többi közül, engem minden lenyűgözött. ja, talán valamit mégis. a szent péter bazilikát. az egy olyan hely, amiről az ember nagyon sokat hall, tanul, tud. ilyen lehet a piramisok, a kínai nagy fal, és még rengeteg más olyan látnivaló ami hatalmas kulturális értékkel bír. nem tudom leírni az érzést ami elfogott, mikor beléptem és végigsétáltam a bazilikában. nagyon megérintett, kiváltságosnak éreztem magam attól, hogy ott lehetek. sok turista biztos csak végigfut rajta, hogy kipipálhassa ezt a helyet is, de nekem más volt, pedig nincs is közöm az egyházhoz vagy a valláshoz. egyszerűen lenyűgözött az építészetnek ez a csodája, éreztem, hogy ott járok, ahol a nagyok (michelangelo, ...), magamba szívtam a hely szellemét, és még el is érzékenyültem... könnyek potyogtak a szememből ahogy végighúztam a kezem a márványon, a padokon, csodás volt... sokszor éreztem rómában hasonlót abban a pár napban, de ennyire erőset még sosem. az a város feltölt. energiát ad. aki még nem járt ott, ha teheti, menjen el. én még visszamennék (úgyhogy dobtam is aprót a trevi kútba...)
azt hiszem ez az élmény megérte ezt a pár sort. nézzük mi volt még.
ez érdekes.
semmi más olyan nem történt, amiről feltétlenül írnom kéne, a határidőnaplóm mégis tele. minden napnak be van töltve a kis helye, minden sor zsúfolásig teleróva. akkor mégis mi volt? nagyon intenzív időszak volt, a suli(k)ban eddig a legnehezebb félévem. és a legsikeresebb is... ez talán amiatt is lehet, hogy pár hónapja rendszeresen van munkám, mindig van valami, mindig megtalál valaki. ezelőtt ilyen még nem volt. hogy folyamatosan foglalkoztassanak. és persze közben a két suli. voltak hetek, amikor idegileg és fizikálisan teljesen kész voltam, nem aludtam, gyomrom rossz volt, fogytam, nem volt jó semmi, rengeteg tennivaló volt, de próbáltam ezeken mindig felülkerekedni. mindig lebegett valami közeljövőbeli cél a szemem előtt, ami hajtott és ami nem hagyta, hogy feladjam (ahogy a csoportban két emberrel meg is történt). tudtam hogy erős vagyok, és megcsinálom. nem is tudom volt-e szusszanásnyi időm. ahogy nézem a határidőnaplómat, nem. heteken keresztül egy programom sem volt, nem voltam sehol, csak itthon vagy suliban. és aztán jött a vizsgaidőszak... öt kilót fogytam két hét alatt a tervezés prezentáció előtt... ráadásul a három tervezés feladat mellett az illusztráció feladatunk is nagyon sok munkát igényelt (gyermek foglalkoztató könyv kisiskolásoknak és a könyvhöz egy flash animált és programozott játék elkészítése), valamint a krea alkotófalujának is terveztünk arculatot, amiben a hét csoporttagból csak négyen vettünk részt, mert a többiek kihúzták magukat a munka alól. szóval sok minden volt, bele is fáradtam. a tervezés vizsga egyébként nagyon jól ment, meg is dícsértek nagyon, elégedett is vagyok a mostani munkáimmal. de ha ez a sok szenvedés nem lett volna elég, volt egy hónapos lelki válságom is, amiben kénytelen voltam átértékelni mindent és nehéz döntéseket kellett hoznom. ennek az egyik eredménye lett hogy marcival szétváltak az útjaink. nagyon sokáig gyötört ez a kérdés, nagyon rosszul éreztem miatta magam, folyamatosan belső harcokat vívtam, próbáltam lenevelni magam a gyávaságról és végül a sarkamra álltam. ami rohadtul fájdalmas volt, de meg kellett már tennem, a saját boldogságom érdekében. csodás volt ez a több mint három és fél év, de az utóbbi időszak már nagyon nem volt nekem jó, és a jövőbeli kilátások sem kecsegtettek sok perspektívával vagy bármivel... úgyhogy ennek meg kellett már történnie. most jobban vagyok, elkezdtem újra élni a sok elfoglaltság után, kicsit felszabadultam amiatt hogy a sulinak vége és elkezdtem helyekre járni és újra jól érezni magam a barátaimmal. érzem is, hogy folyamatosan töltődik vissza belém az élet:) jövőhét végén pedig kezdődik a hellowood, ami reményeim szerint nagyon sok új élményt fog adni, úgyhogy már várom. addig pedig melózom ezerrel, mert szerencsére van mit. európa könyvkiadóval szerződést írok alá, és közben megkeresett két reklámügynökség is jövőbeli együtt dolgozás reményében, valamint tolom a munkákat a barO-nak is, és akkor ki tudja még mikor mi fut be... szóval hiába mondom hogy nincs sok tervem a nyár hátralevő részére, azért mindig elfoglalt leszek, remélem. tervezek amúgy két nap szigetet is, ha már ozora idén kimarad...
ha lesz kedvem, írok majd ezekről. azt hiszem a wood-ról biztos fogok. legyetek jók, kössz hogy olvastatok, helló jövőén, remélem jól döntöttem amikor dönteni kellett. csókok.
No comments:
Post a Comment