nosztalgia

a hétvégén kétszer is kinéztem a belfesztre, ami már hagyománnyá nőtte ki magát nálam. eddig mindig ott voltam. és most is, viszont elmondhatom, hogy az idei paso volt az eddigi legjobb belvárosis koncertélményem. tíz éves lett a kicsi paso, aki a szemünk (a régóta figyelők) láttára nőtte ki magát azzá, ami ma. szavazást indított fb-n a csapat arról, hogy milyen dalokat játsszanak. persze a tömegkedvencek keveredtek ki nyertesként, többnyire azok, amik egyébként minden koncerten elhangzanak... de szerencsére nem csak ezeket játszották a fiúk, hanem az ő kedvenceiket is (nagyon köszi!!!!) és nagyon régi darabokat is, igazán régieket. például aminek a videóját belinkeltem. nem is tudom hány éve hallottam utoljára koncerten. vagy nagy kedvenceimet, a police in helicopter-t, a lakótelepet, a tanyát, a tell me why-t és barátait is eljátszották, ennél már csak az lett volna szebb, ha nem csak ska petit sikerül előkapni a régi felállásból, hanem mondjuk verát, vagy jánost is (jános él még egyáltalán??)... a nosztalgia és a "régi szép idők" érzést nagyban erősítette, hogy az egyik ismerősöm, akivel mentem, az egyik legnagyobb pasós akit csak ismerek, az ő koncertjükön ismerkedtünk meg, és évekig csak egymásra mosolyogtunk amikor a közönség soraiban megpillantottuk egymást (később derült csak ki, hogy egy lakótelepen lakunk...:)). régen bocinak hívtam, ő ma is úgy hív, hogy rudi. ma már ő az egyetlen aki így hív. és még mindig. és ezzel a gesztussal minden egyes alkalommal mosolyt csal az arcomra... :) voltak ott barátok, családtag, neki barátnője, mindenkinek volt ott valakije. mégis amikor felcsendültek egy-egy régi nóta első akkordjai, mi egymásra néztünk, nevettünk és/vagy kiabáltunk egy nagyot és senki nem tudott velünk együtt örülni, mert nem is ismerték ezeket a számokat, és valahogy minden dalnál éreztem ahogy elöntenek az emlékek. és jött a rudie's got a soul, ami régen az egyik kedvencem volt, és minden refrénnél a régi becenevem elhangzásakor boci rám nézett és láttam a szemében hogy legszívesebben eldobna mindent ami nála van és úgy táncolna velem mint régen (nagy sár volt, ő fogta a barátnője kezét, nálam meg egy cuccokkal teletömött nehéz táska volt)... úgyhogy így nem volt cookie mookie és nem volt segges tánc tony ass tiszteletére, mint régen minden koncerten, de így is tökéletes volt ez az élmény :) köszönöm ezt kedves hű koncerttársamnak, és leginkább a zenekar legénységének, réginek és mostaninak! boldog születésnapot!!

két nap cöki

régen voltam már annyira fáradt, hogy ülve elaludtam e-mailírás közben... ez a fáradtság pedig a két nap kemény munkának köszönhető. három éve nem voltam kint szigeten és mivel idén ozora kimarad, gondoltam miért ne nézzek ki. amikor pedig megtudtam, hogy jönnek charlie-ék (noah and the whale), nem volt kérdéses a dolog:) régebben többször fontolgattam hogy ha kell, angliáig megyek értük, de mindig elfogytak a koncertjegyek, mire odáig jutottam, hogy intézkedjek. és most itt lesznek. pár kilométerre fognak játszani a szobámtól. még mindig nem hiszem el:) már kinőttem a zenekarok/zenészek iránti rajongásból, de ez a zenekar, pontosabban a zenéjük annyi mindent adott nekem, hogy muszáj őket megnéznem és meghallgatnom, és tudom, hogy ez az élmény nem fog semmi mással sem felérni. de nem is róluk akartam írni most, hanem arról, hogy idén szigetelek. két napot, szombat és vasárnap. ezért tegnap és tegnap előtt délelőtt tíztől este kilencig kellett dolgoznom. a cökxpón ambient sátorkertben szereztem építői munkát. szőnyegezés, textilezés, zuhanyzóépítés, festés, dekorálás, rendezkedés. a munka rendben volt, a többi dolgozó és önkéntes szimpatikus volt, összességében jól éreztem magam, de azt azért nem mondom hogy gyorsan eltelt ez a két nap... hétfőn volt a melegcsúcs, mi pedig egész nap a tűző napon cipekedtünk és hajolgattunk... ha nem noah and the whale miatt mennék ki a szigetre, talán azt mondanám hogy nem érte meg. de így megéri. és hogy a kemény munkának meg legyen a gyümölcse, hétvégén keményen kell majd bulizni:D najó, viccelek. amúgy csak a szombati jegy járt ezért, a vasárnapit egy ismerőstől veszem, szintén staffosat, szóval eredeti árnál olcsóbban.
a vasárnap pedig azért a vasárnap, mert vacilláltam placebo (8-a) és ting tings (12-e) között, és arra jutottam hogy placebon már voltam, és arra amúgy sem lehet bulizni, nekem pedig most az ugráláshoz és teli torokból kiabálva énekléshez van kedvem:) (és a ting tings-et egyik évben munka miatt ki kellett hagynom és nagyon bántam)
összességében őket fogom idén látni: noah, sum41 (gyerekkori egyik kedvenc), snoop dogg (sznupit muszáj megnézni, ha már ott van az ember:D cause he's a LEGEND), sergent garcia (régi nagy kedvenc), lmfao (mert pont nem esik egybe mással, és mert vicces és buliii...), the ting tings (mert leírhatatlanul imádom), supernem, 30y, irie maffia. remélem az ismerősöket, barátokat is össze tudom majd hajtani:) ja és nem is meséltem, hogy tegnap nagy fáradtan hazafelé tartva megállított magda peti, akivel ott volt gergő/süni (egy nagyon jó barátom), és aliz és juci. muszáj volt meginnom velük egy sört, gondoltam jól fog esni. aztán mikor úgy döntöttem, hogy a bevizesedett térd nem vicces főleg akkor nem ha nagyon fáj, mondtam hogy szorri srácok de nekem le kell lépnem aludni, peti elvette a napszemüvegem és azt mondta nem megyek... úgyhogy egyértelműen maradnom kellett, hogy visszakapjam a zálogszemüveget:) végül jó volt, hogy rávettek, jól szórakoztunk, mászkáltunk ide-oda, voltunk a hellowood helyszínén, arrébb cipeltük a hello-mászókánkat, mert a gerendainak ott nem tetszett ahol volt, és felmentünk a szőkéék hintalovára egy vip-hellowood körre:) nagyon jó érzés volt ott fent állni és részese lenni ahogy a ló egyik fele üvölti hogy HELLO a másik hogy WOOD! :) az ilyen pillanatokért érdemes... végül hullaként értem haza, de nem érdekel, mert jó volt minden:) szombaton folytatjuk, alig várom!!!:) addig meg munka. JA! kiadták az első könyvet, aminek én terveztem a borítóját:) európa, Mrozek - Hazatérésem naplója. lessétek meg és vegyétek meg, jó könyv! (ma megyek be a kiadóhoz a tiszteletpéldányomért) csók!

nehéz dolgok és egy kis róma hogy jóról is írjak

visszanéztem és azt látom hogy utoljára április 30-án írtam bejegyzést ide, a stand up-os dumaszínházas estről. azóta rengeteg minden történt. az az igazság, hogy nem tudom eldönteni, hogy eseményeket beszéljek el kronologikus sorrendben, vagy esetleg értékeljem inkább az elmúlt időszakot. az utóbbihoz lenne kedvem, hiszem annyi mindenen mentem keresztül, hogy kedvem és időm se lenne mindenről külön-külön írni. viszont van, ami azért többet érdemel. például a római utazásunk. imádtam. csodálatos volt. életem egyik legjobb élménye (a többi legjobb is mind utazás:)). és talán az első olyan, ahova barátokkal mentem és nem belföld. ilyen keresztmetszet még nem volt, úgyhogy új volt a helyzet. katával marcival és zleoval négyesben kiscsoportosan vágtunk neki az örök városnak, amibe azt hiszem szerelmes lettem idő közben... eredetileg couchsurfinget terveztünk, de nem jött össze, mert négy embert elszállásolni lényegesen problémásabb mint egyet vagy kettőt, és általában csak olyanok jeleztek vissza, akiknek két férőhelyük volt maximum, mi pedig úgy döntöttünk inkább kempingben alszunk mint hogy szétváljunk. úgyhogy kerestem és találtam egy nagyon szimpatikus és olcsó helyet, aminek talán az egyetlen problémája a reptértől és a belvárostól való távolság volt. de megoldottuk a dolgokat, reptérről taxi, városba busz, hozzászoktunk és a menetidő sem volt vészes. a kemping hatalmas, konténerházakban szálltunk meg, egy konténerben kettő 2-2 ágyas "apartmannal". mi marcival, kata zleoval. a helyről nem is beszélnék többet, fb-n a képeim között láthatott fotókat a házakról és a kempingről (ahogy minden másról is). ez alatt az öt nap alatt (katáéknak csak három, mert úgy jött ki a repjegy vásárlás) bejártuk az egész várost. nem akartunk kihagyni semmit sem. úgy tűnt, annyira sok a látnivaló hogy nem lesz mindenre időnk, ezért úgy szerveztük a dolgokat és útjainkat, hogy a legfontosabb helyeket bejárjuk, azonban annyira "kis" területen van a belváros, hogy nagyon gyorsan el lehet jutni a-ból b-be, és roma pass-unk is volt, amivel három napig ingyen tömegközlekedhettünk. nagyon jókat ettünk, a pénzünk pedig jól elfogyott:D nem is tudom az egész útban mi volt a kedvencem. talán az életérzés, a város hangulata. semmit nem tudok kiemelni a többi közül, engem minden lenyűgözött. ja, talán valamit mégis. a szent péter bazilikát. az egy olyan hely, amiről az ember nagyon sokat hall, tanul, tud. ilyen lehet a piramisok, a kínai nagy fal, és még rengeteg más olyan látnivaló ami hatalmas kulturális értékkel bír. nem tudom leírni az érzést ami elfogott, mikor beléptem és végigsétáltam a bazilikában. nagyon megérintett, kiváltságosnak éreztem magam attól, hogy ott lehetek. sok turista biztos csak végigfut rajta, hogy kipipálhassa ezt a helyet is, de nekem más volt, pedig nincs is közöm az egyházhoz vagy a valláshoz. egyszerűen lenyűgözött az építészetnek ez a csodája, éreztem, hogy ott járok, ahol a nagyok (michelangelo, ...), magamba szívtam a hely szellemét, és még el is érzékenyültem... könnyek potyogtak a szememből ahogy végighúztam a kezem a márványon, a padokon, csodás volt... sokszor éreztem rómában hasonlót abban a pár napban, de ennyire erőset még sosem. az a város feltölt. energiát ad. aki még nem járt ott, ha teheti, menjen el. én még visszamennék (úgyhogy dobtam is aprót a trevi kútba...)

azt hiszem ez az élmény megérte ezt a pár sort. nézzük mi volt még.

ez érdekes.
semmi más olyan nem történt, amiről feltétlenül írnom kéne, a határidőnaplóm mégis tele. minden napnak be van töltve a kis helye, minden sor zsúfolásig teleróva. akkor mégis mi volt? nagyon intenzív időszak volt, a suli(k)ban eddig a legnehezebb félévem. és a legsikeresebb is... ez talán amiatt is lehet, hogy pár hónapja rendszeresen van munkám, mindig van valami, mindig megtalál valaki. ezelőtt ilyen még nem volt. hogy folyamatosan foglalkoztassanak. és persze közben a két suli. voltak hetek, amikor idegileg és fizikálisan teljesen kész voltam, nem aludtam, gyomrom rossz volt, fogytam, nem volt jó semmi, rengeteg tennivaló volt, de próbáltam ezeken mindig felülkerekedni. mindig lebegett valami közeljövőbeli cél a szemem előtt, ami hajtott és ami nem hagyta, hogy feladjam (ahogy a csoportban két emberrel meg is történt). tudtam hogy erős vagyok, és megcsinálom. nem is tudom volt-e szusszanásnyi időm. ahogy nézem a határidőnaplómat, nem. heteken keresztül egy programom sem volt, nem voltam sehol, csak itthon vagy suliban. és aztán jött a vizsgaidőszak... öt kilót fogytam két hét alatt a tervezés prezentáció előtt... ráadásul a három tervezés feladat mellett az illusztráció feladatunk is nagyon sok munkát igényelt (gyermek foglalkoztató könyv kisiskolásoknak és a könyvhöz egy flash animált és programozott játék elkészítése), valamint a krea alkotófalujának is terveztünk arculatot, amiben a hét csoporttagból csak négyen vettünk részt, mert a többiek kihúzták magukat a munka alól. szóval sok minden volt, bele is fáradtam. a tervezés vizsga egyébként nagyon jól ment, meg is dícsértek nagyon, elégedett is vagyok a mostani munkáimmal. de ha ez a sok szenvedés nem lett volna elég, volt egy hónapos lelki válságom is, amiben kénytelen voltam átértékelni mindent és nehéz döntéseket kellett hoznom. ennek az egyik eredménye lett hogy marcival szétváltak az útjaink. nagyon sokáig gyötört ez a kérdés, nagyon rosszul éreztem miatta magam, folyamatosan belső harcokat vívtam, próbáltam lenevelni magam a gyávaságról és végül a sarkamra álltam. ami rohadtul fájdalmas volt, de meg kellett már tennem, a saját boldogságom érdekében. csodás volt ez a több mint három és fél év, de az utóbbi időszak már nagyon nem volt nekem jó, és a jövőbeli kilátások sem kecsegtettek sok perspektívával vagy bármivel... úgyhogy ennek meg kellett már történnie. most jobban vagyok, elkezdtem újra élni a sok elfoglaltság után, kicsit felszabadultam amiatt hogy a sulinak vége és elkezdtem helyekre járni és újra jól érezni magam a barátaimmal. érzem is, hogy folyamatosan töltődik vissza belém az élet:) jövőhét végén pedig kezdődik a hellowood, ami reményeim szerint nagyon sok új élményt fog adni, úgyhogy már várom. addig pedig melózom ezerrel, mert szerencsére van mit. európa könyvkiadóval szerződést írok alá, és közben megkeresett két reklámügynökség is jövőbeli együtt dolgozás reményében, valamint tolom a munkákat a barO-nak is, és akkor ki tudja még mikor mi fut be... szóval hiába mondom hogy nincs sok tervem a nyár hátralevő részére, azért mindig elfoglalt leszek, remélem. tervezek amúgy két nap szigetet is, ha már ozora idén kimarad...

ha lesz kedvem, írok majd ezekről. azt hiszem a wood-ról biztos fogok. legyetek jók, kössz hogy olvastatok, helló jövőén, remélem jól döntöttem amikor dönteni kellett. csókok.