nosztalgia

a hétvégén kétszer is kinéztem a belfesztre, ami már hagyománnyá nőtte ki magát nálam. eddig mindig ott voltam. és most is, viszont elmondhatom, hogy az idei paso volt az eddigi legjobb belvárosis koncertélményem. tíz éves lett a kicsi paso, aki a szemünk (a régóta figyelők) láttára nőtte ki magát azzá, ami ma. szavazást indított fb-n a csapat arról, hogy milyen dalokat játsszanak. persze a tömegkedvencek keveredtek ki nyertesként, többnyire azok, amik egyébként minden koncerten elhangzanak... de szerencsére nem csak ezeket játszották a fiúk, hanem az ő kedvenceiket is (nagyon köszi!!!!) és nagyon régi darabokat is, igazán régieket. például aminek a videóját belinkeltem. nem is tudom hány éve hallottam utoljára koncerten. vagy nagy kedvenceimet, a police in helicopter-t, a lakótelepet, a tanyát, a tell me why-t és barátait is eljátszották, ennél már csak az lett volna szebb, ha nem csak ska petit sikerül előkapni a régi felállásból, hanem mondjuk verát, vagy jánost is (jános él még egyáltalán??)... a nosztalgia és a "régi szép idők" érzést nagyban erősítette, hogy az egyik ismerősöm, akivel mentem, az egyik legnagyobb pasós akit csak ismerek, az ő koncertjükön ismerkedtünk meg, és évekig csak egymásra mosolyogtunk amikor a közönség soraiban megpillantottuk egymást (később derült csak ki, hogy egy lakótelepen lakunk...:)). régen bocinak hívtam, ő ma is úgy hív, hogy rudi. ma már ő az egyetlen aki így hív. és még mindig. és ezzel a gesztussal minden egyes alkalommal mosolyt csal az arcomra... :) voltak ott barátok, családtag, neki barátnője, mindenkinek volt ott valakije. mégis amikor felcsendültek egy-egy régi nóta első akkordjai, mi egymásra néztünk, nevettünk és/vagy kiabáltunk egy nagyot és senki nem tudott velünk együtt örülni, mert nem is ismerték ezeket a számokat, és valahogy minden dalnál éreztem ahogy elöntenek az emlékek. és jött a rudie's got a soul, ami régen az egyik kedvencem volt, és minden refrénnél a régi becenevem elhangzásakor boci rám nézett és láttam a szemében hogy legszívesebben eldobna mindent ami nála van és úgy táncolna velem mint régen (nagy sár volt, ő fogta a barátnője kezét, nálam meg egy cuccokkal teletömött nehéz táska volt)... úgyhogy így nem volt cookie mookie és nem volt segges tánc tony ass tiszteletére, mint régen minden koncerten, de így is tökéletes volt ez az élmény :) köszönöm ezt kedves hű koncerttársamnak, és leginkább a zenekar legénységének, réginek és mostaninak! boldog születésnapot!!