jógyerek

"Sokat alakult a dolog a döcögős kezdetek óta, van, aki már majdnem kész a munkával és ő Nyári Eszter a negyedévből, aki már majdnem száz százalékig kész és akinek szorgalma példamutató! " ez a mondat figyelt a kreás konzulensem legutóbbi e-mailjében. az üzenetei kilencven százalékban letolást tartalmaznak, sokszor a levélben vagy utólag megemlítve a kivételeket, ami legtöbbször csak én vagyok. ez jó, jól esik, mert tényleg sokat dolgozom a szakdolgozatomon és remélem a szakmabeli tanárok is jónak találják majd, valamint rossz is ez, mert nem jó látni, hogy a többiek nem dolgoznak (persze nem mind), meg elúsznak a témával... van olyan, aki még el sem kezdte írni az esszéjét. aggódom kicsit. persze, megvédhetném magam ettől a plussz stressztől is, ha önzőbb lennék, és nem érdekelnének a többiek, de mégis csak barátokról van szó. én meg ilyen vagyok.

a munkahelyemen (most már majdnem nevezhetem annak) is kapom a dícséreteket, aminek határozottan örülök. tegnap a csapat másik grafikusa (amolyan art director-i szerepet is betöltő embere) megkérdezte tőlem, hogy ha lejár az együttműködési szerződésben szereplő időszak (ami december 21-ig tart), akkor ugye szeretnék továbbra is náluk dolgozni és maradni. naná. meg kéne kérdezenem a napokban, hogy mennyit fizetnek majd... mert ugye érdeklődnek máshonnan is. a légkör egyébként egyre oldottabb, lassan olyan stílusban beszélgetek a többiekkel, mint bármelyik közeli ismerősömmel. bírok mindenkit, már az irodában sem kell vacogni mert megoldották a fűtést, együtt járunk ebédelni (legalább változatosan étkezem, tegnap a fél csapat például szusit evett), és az egyik srác mindig átkapcsolja a rádiót a petőfire, ha valaki elállítaná. szóval minden jó, alig várom, hogy hivatalosan is ott dolgozhassak, minden nap.

lassan érzem a vállamról lehullott teher okozta megkönnyebbülést az edut illetően (edu a főiskolám kedves beceneve, habár a hely förtelem), holnap még le kell tudnom két vizsgaprezentációt, de aztán au dieu, egészen a következő szakdoga leadási határidőig, ami azt hiszem május. 

persze rossz dolgok is történnek, például beteg a kutya - de erre gondolni sem akarok -, meg nem fekszenek a kreás vizsgafeladatok ebben a félévben, de ezekről nem írok, mert nincs kedvem. és az ebédem is mindjárt megérkezik...

álljon itt ez a dal a mumford and sons-tól (márciusban koncert!) a walk off the earth feldolgozásában (márciusban koncert!), mert mostanában nagyon sokat járnak a fejemben, és mindig felvidítanak.



/december 7./