napi káröröm rovat

"Neptun hírek: Beiratkozás a 2013/2014-es 1. félévre..." HAHA. NEM.

öröm az örömben

van az, amikor annyira boldog vagy, hogy az arcod szétszakad a mosolygástól. amikor állsz, toporzékolsz, és nem tudod hogy mit csinálj és megőrülsz és átölelnéd a világot és csak bömbölteted a zenét és ugrálsz és ordítva énekled a szöveget. ez velem általában évente kétszer történik meg, és amikor tudom, hogy valami jóra számíthatok, akkor alig várom, hogy elkapjon ez az érzés. elmondhatom, hogy ez életem eddigi legizgalmasabb éve, és idén ez a mérhetetlen boldogság már kétszer is megtalált (egyszer a heinekenes megnyitó és a wote koncert között és alatt, egyszer pedig cork-ban amikor matt-el találkoztam). a harmadik tegnap történt, amikor végre véget ért négy évnyi edus szenvedésem. letudtam azt a főiskolai képzést, amit minden percében utáltam. sikerült ugyanis az államvizsga, nem is akárhogy. a szakdolgozatom védésére négyest, az A tételre szintén négyest (??!) a B-re pedig kettest kaptam, így összesítve hármas oklevelet vehetek át majd a diploma osztómon. csodával határos a dolog, mivel a tanulást csak szombaton kezdtem el, otthon az én kis karanténomban, és minden pillanatában szenvedtem. utólag elmondhatom, hogy délután rám tört egy leszarom-hullám, és elöntött a közöny és valahol magamban fel is adtam a harcot, és lefeküdtem aludni. aztán megnéztem egy filmet. aztán még egyet. nem bírtam egész egyszerűen rávenni magam, hogy magyarország turisztikai versenyképességével és makroökonómiai mutatókkal meg turizmus szatellit számlával foglalkozzak. végül sikerült összeszednem magam és fogcsikorgatva átnézni a tételeket. amikor vasárnap a hársfába vettem az utamat hat óra körül, a húsz tételből ténylegesen még csak hatot tudtam, azokat is csak kábé hármas szinten (alapvetően erre törekedtem minden tételnél). úgy terveztem, hogy egytől húszig végigveszem az összeset, még utoljára. végül a nyolcadikig jutottam csak el, mert éjfélkor le kellett feküdnöm ahhoz, hogy tudjak aludni öt órát. még órákig forgolódtam, mielőtt el tudtam volna aludni. lehet, hogy az egyik ok az volt, hogy volt olyan tétel, amit még megszereznem sem sikerült, nem hogy megtanulni... kicsit féltem, na. reggel a nagy melegben átverekedtem magam a városon, beértem időben, megtudtam, hogy a 11-ből én leszek az utolsó előtti, így emberenként fél órát kell majd eltöltenem várakozással. az elég sok idő. fél egy körül kerültem csak sorra, pedig fél nyolctól ott voltam. és nem bírtam tanulni. bele-belenézegettem az anyagba, de ahogy kinyitottam a mappámat, rögtön elfogott a hányinger minden alkalommal, úgyhogy az idő nagy részében inkább csak meditáltam, és aggódva hallgattam, hogy a nappalisok abban versenyeznek, hogy ki tanult többet mégis ki tud a legkevesebbet. egy hónapról meg hetekről beszéltek. igen, kicsit aggódtam mire megyek az én másfél napommal. végül bementem, kihúztam két szörnyű tételt, de lehetett volna rosszabb is, letoltam a prezentációt, a felelést, és tovább izgulva vártam az ítéletre. végül mindenki átment, de a 11 emberből csak egyikőnk kap ötödikén diplomát. nagyjából az egész évfolyamra ez az arány volt jellemző. kb mindenkinek hiányzik még egy, esetleg mindkettő nyelvvizsgája, nekem ugye már csak egy fél olasz kell. szóval, örömittasan, a napba mosolyogva hagytam el ezt a haláltanyát, és alig vártam, hogy hazaérjek, vagyis a bázisra (ndash hq), hogy megtámadhassam a hűtőt, hogy megigyak egy jól megérdemelt bak-ot. közben domival két és fél órát skype-oltunk, zenét hallgattunk, és aztán hirtelen eszembe jutott, hogy randim van hayley williams-szel a parkban.

helyzetjelentek

utálom a tanulásnak azt a szakaszát, amikor már nem tehetsz félre egy nehezebb tételt mondván, hogy "ezt majd az utolsó pillanatban megtanulom", mert már elérkezett az a bizonyos utolsó pillanat. már nem mondhatod, hogy "ezt majd később átnézem, ez úgyis könnyű", mert már később van.
ma voltam otthon, és elhatároztam, hogy addig vissza nem jövök, amíg át nem nyálazom az összes tételt. oké, ez megvolt és most itt vagyok. előttem van a húsz tétel, és kitaláltam, hogy végig megyek rajtuk egyenként, utoljára. lehet, hogy valamelyiken csak tíz percet időzök, valamelyiken pedig két órát, a lényeg, hogy addig bámulom ezeket a telehányt lapokat, amíg úgy nem érzem, hogy a megszerzett tudással biztos a kettes.
este tíz óra van, és öt tételt letudtam. van még tizenöt. még nem aggódom.
amúgy holnap masszív headbang várható, másnap pedig izomláz a nyakban.

már csak három nap

az előbb nagyon kiborultam és hatalmas hisztit csaptam és úgy éreztem, ki akarok rohanni a világból.
aztán lehiggadtam és megpróbáltam összeszedni azokat a dolgokat, amik megnyugtatnak a hétfővel kapcsolatban:

- a diplomavédéssel nem lehet baj, hiszen egy 4-es és egy 5-ös bírálatot kaptam a szakdogára
- ha az államvizsgán valaki előttem már beszélt hasonló témáról, mint amit én is húztam, akkor nekem már nem kell, vagy egyes részeket átugorhatok
- "csak azt buktatják meg, aki hülye"
- lesz körülbelül fél órám végiggondolni amit a két tételhez el szeretnék mondani, az csak elég lesz arra, hogy előjöjjön a tudatalattiban rejlő elnyomott tudás, valaha olvasott, de meg nem tanult dolgok

és kitaláltam hogy minden tételt csak felszínesen tanulok meg, csak a könnyű dolgokat belőle, a nehezeket átugrom. és tudom, hogy meg tudom csinálni, a kérdés csak az, hogy meg is fogom-e.

ja és a legújabb tanulási taktikám: ha úgy csinálok, mintha imádnám ezt a szart, amit egyébként gyűlölök, és ha elhitetem magammal, hogy érdekel a téma, akkor kevésbé szenvedek közben.

a mai menü

10:30-22:00 tételtanulás
22:00-04:00 szakmai portfólió összerakása

ergo 10:30-04:00 széken ülés.

szünetek: kétszer fél óra torna.

additional: tegnap úgy belenyilalt a fájdalom a nyakamba hátul a gerincem mellett bal oldalon, hogy egyből elkezdtem könnyezni. jó lenne már ezt abbahagyni.

furcsa élmény

ha ismertek, tudjátok, hogy még azt is túl komolyan veszem, aminek nincs tétje. hát még azt, aminek van. holnap megyek olasz gazdaságiból írásbelizni, de nem érzem a súlyát. most először annyira fáradt vagyok és annyira elegem van a főiskolából, hogy még egy nyelvvizsgát sem vagyok képes, vagy inkább nem akarok komolyan venni. és valahogy ezt mégis helyesnek érzem. nincs lelkiismeret furdalásom, egyáltalán nincsen. az én két nap irish celebration-öm annyira feltöltött pozitív energiával, hogy ez az energia most úgy hasznosítja magát, hogy lecsillapít, lenyugtat, szedál. és úgy tervezem, hogy holnap valahogy megpróbálok nem gondolni az egészre, és mikor ott leszek és beülök a terembe, akkor is igyekszem csak úgy hozzá állni a feladatokhoz, mint most az előbb az ablakban; "kíváncsi vagyok, hány pontot érhetek el, de ha keveset, az sem izgat." pusztán kíváncsiságból megoldottam egy gazdaságis próba feladatsort (az egyetlent, ami a neten fellelhető...), és nagy meglepetést okozott az eredmény. az olvasás hibátlan lett, a nyelvhelyesség jobb, mint vártam, a szakszókincs gyatra, de no surprise, (van egy olyan feladat, ahol definíciók vannak leírva, és meg kell nevezned, miről van szó, például szállodai minősítési rendszer, euróövezet, stb, szerintem ezen a pontot fogok elvérezni), a teszt szintén kifejezetten jó lett, és a magnóhallgatás - hanganyag nélkül -, nevetségesen jól sikerült. az első feladat tíz pontos volt, és az interjú meghallgatása vagy elolvasása nélkül kilenc pontot elértem a tízből... csak remélni tudom, hogy 1, holnap is olyan feladatot kapok, amiben tudom kamatoztatni a főiskolai előadásokon eltöltött fél életemet, 2, nyugodt leszek annyira, hogy felfogjam a leírt szöveget és józan paraszti ésszel legyek képes gondolkodni... arra jutottam, hogy ha nyugodt leszek és nem izgulok, és nem érzem a tétjét az egésznek, még jól is alakulhat minden. ezen leszek.

jógyerek

"Sokat alakult a dolog a döcögős kezdetek óta, van, aki már majdnem kész a munkával és ő Nyári Eszter a negyedévből, aki már majdnem száz százalékig kész és akinek szorgalma példamutató! " ez a mondat figyelt a kreás konzulensem legutóbbi e-mailjében. az üzenetei kilencven százalékban letolást tartalmaznak, sokszor a levélben vagy utólag megemlítve a kivételeket, ami legtöbbször csak én vagyok. ez jó, jól esik, mert tényleg sokat dolgozom a szakdolgozatomon és remélem a szakmabeli tanárok is jónak találják majd, valamint rossz is ez, mert nem jó látni, hogy a többiek nem dolgoznak (persze nem mind), meg elúsznak a témával... van olyan, aki még el sem kezdte írni az esszéjét. aggódom kicsit. persze, megvédhetném magam ettől a plussz stressztől is, ha önzőbb lennék, és nem érdekelnének a többiek, de mégis csak barátokról van szó. én meg ilyen vagyok.

a munkahelyemen (most már majdnem nevezhetem annak) is kapom a dícséreteket, aminek határozottan örülök. tegnap a csapat másik grafikusa (amolyan art director-i szerepet is betöltő embere) megkérdezte tőlem, hogy ha lejár az együttműködési szerződésben szereplő időszak (ami december 21-ig tart), akkor ugye szeretnék továbbra is náluk dolgozni és maradni. naná. meg kéne kérdezenem a napokban, hogy mennyit fizetnek majd... mert ugye érdeklődnek máshonnan is. a légkör egyébként egyre oldottabb, lassan olyan stílusban beszélgetek a többiekkel, mint bármelyik közeli ismerősömmel. bírok mindenkit, már az irodában sem kell vacogni mert megoldották a fűtést, együtt járunk ebédelni (legalább változatosan étkezem, tegnap a fél csapat például szusit evett), és az egyik srác mindig átkapcsolja a rádiót a petőfire, ha valaki elállítaná. szóval minden jó, alig várom, hogy hivatalosan is ott dolgozhassak, minden nap.

lassan érzem a vállamról lehullott teher okozta megkönnyebbülést az edut illetően (edu a főiskolám kedves beceneve, habár a hely förtelem), holnap még le kell tudnom két vizsgaprezentációt, de aztán au dieu, egészen a következő szakdoga leadási határidőig, ami azt hiszem május. 

persze rossz dolgok is történnek, például beteg a kutya - de erre gondolni sem akarok -, meg nem fekszenek a kreás vizsgafeladatok ebben a félévben, de ezekről nem írok, mert nincs kedvem. és az ebédem is mindjárt megérkezik...

álljon itt ez a dal a mumford and sons-tól (márciusban koncert!) a walk off the earth feldolgozásában (márciusban koncert!), mert mostanában nagyon sokat járnak a fejemben, és mindig felvidítanak.



/december 7./

adós voltam

december tizenharmadikán írtam utoljára... persze azóta is aktívkodtam itt, de lényegében csak képeket toltam fel. na akkor most írok egy kicsit.
ahhoz képest hogy decemberben marci elég sokáig távol volt (otthon) és hiányzott, elég jól telt a téli szünet és az ünnepek. itt voltak domiék, zsoltiék, szokásos. zsoltival színházban is voltam, megnéztük az esőembert. kicsit más oldalról közelítette meg a rendező a témát mint a film, de jó volt. kulka játéka pedig zseniális.
azt nézem itt a naptáramban, hogy a szünetben csak olyan feljegyzéseim vannak, hogy "xy beadandó határidő", vagy "xyz feladat határidő", vagy "vizsgajelentkezés" és hasonlók, szóval programom nem sok volt, inkább a tervezés és egyéb vizsgákra való felkészüléssel múlattam az időt.
a következő említésre méltó a szilveszter volt, amit az elmúlt években inkább itthon töltöttünk, mert vagy a társaság nem volt adott, vagy a buli. és a szilveszteri koncertek rend szerint nagyon drágák, úgyhogy idén az új év kezdetét inkább dávidéknál ünnepeltük elég sok idegen arc társaságában. végül jóra kerekedett az este, másnap egész frissek voltunk, teljesen rendben volt az egész.
aztán. elkezdtem rendszeresen (sokadszorra) úszni járni. nem akarom magam túlterhelni, nem szeretném, hogy kényelmetlen legyen az egész, vagy nyűg. ezért úgy döntöttem, hogy a kötelező adag az a heti kettő alkalom, és ha ez elmarad bármi miatt, akkor helyette pont annyit szobabiciklizem, amennyit úsznom kellett volna. időben annyit. távban természetesen ez többre jön ki. viszont annyira jól esik a bicikli adta mozgás, - és közben tévét is tudok nézni, így nem is unalmas -, hogy nem csak akkor csinálom, ha nem jutok el úszni, hanem amúgy is, akár naponta többször, de mindig vagy 15 percet vagy fél órát. és nagyon jó vagyok, mert egyre jobban megy, egyre nagyobb a teljesítményem, habár egy hete bevertem mindkét térdem amitől nem tudtam semmit sem csinálni.. tegnap ültem megint biciklire, mondanom sem kell, hogy még azt a szintet sem sikerült elérnem, amivel kezdtem az év elején. de basszus, alig bírom hajlítani egyáltalán a térdemet.. remélem hamar meggyógyul most már, mert jövőhéten hétvégén megyünk szlovákiába síelgetni két napot:)) ...nagyon várom.
aztán vizsga vizsga hátán.. nagyon hosszúnak tűnt ez a vizsgaidőszak. belegondolni is rossz, hogy december közepétől február elsejéig tartott. végül minden jól sikerült és minden elsőre. hjf-en volt két nagyon húzós tárgy és mindkettőnél eljutottam arra a pontra, hogy azt mondtam, hogy ha ez most nem sikerült ebben a félévben akkor soha és feladom, kiiratkozom. de - talán a szerencsémnek köszönhetően - mindkettő összejött, úgyhogy megyek tovább. és végre szakirányos tárgyaink is vannak. habár, semmi izgi...
meló is van, a lavalava sounds egy szervezője és dj-je egy volt oszttársamon keresztül megtalált, és megbízott a következő flyer-ük megtervezésével, amiről láthattatok már képet itt a blogon. sajnos a végeredmény nem olyan lett, amilyet szerettem volna, és a kompromisszumok helyett mindig az ő verziójuk lépett életbe, de ehhez hozzá kell szokni, ez a szakma ilyen. a megrendelő igényei a legfontosabbak, mert ha azt érzi, hogy nem azt kapja a pénzéért, amiért megfizet, akkor majd mással végezteti el a munkát. amit nem szeretnék, mert ez a meló elég jó referenciának minősül. és ha most elégedettek velem, akkor reményeim szerint a következő munkát is én kapom. egyébként nagyon szimpatikus a srác is, meg a szponzor is (akinek szintén volt beleszólása a szóróba), viszonylag szabad kezet adtak, és elmondásuk szerint sikerült olyat létrehoznom, ami megfelel az elképzeléseiknek. remélem tényleg így van, bizakodom:)
most hirtelen ennyi, a féléves tervezés vizsgáról pedig új posztban írok, így szoktam.

sűrített levegő

gondoltam leírom nektek, mik történtek mostanában, hogy képben legyetek, de elő kellett vennem a noteszemet, mert momentán abban sem vagyok biztos, hogy milyen nap van.  és fogalmam sincs, hogy miről írtam itt utoljára.. azt tudom, hogy a fotózásról még van szó (kiderült hogy megkaphatom a kiállított képet magamról:)), a belvárosi fesztiválról is, de asszem itt vége szakadt.
rá következő hétfőn volt a mome-n a végzős grafikusoknak diplomavédése, de készülnöm kellett itthon, úgyhogy nem tudtam őket megnézni, viszont múlthét pénteken két nyomdalátogatás között benéztünk marcival a kiállításra.. hát, vegyes érzelmek kavarognak bennem. voltak nagyon részletes és szépen kidolgozott diplomamunkák, de olyan is, mint amit két nap alatt csaptak össze.. volt tipó vizsgánk, ötöst kaptam. javuló tendenciát mutatok: 3, 4, 5. és muszáj elmesélnem miket mondott zsolt. a popper péteres könyvborítókat és a reneszánsz antikvás idézetes betűkompozíciókat kellett neki bevinni, és azt mondta hogy mielőtt bementem volna ő már tudta hányast akar adni..:) meg hogy ez a legötösebb ötös, meg ne mondjam el a többieknek, de nem is számít több ötösre, satöbbi. szóval alig ért negatív kritika, nagyon jókat és KEDVESEKET mondott, és nem az volt a legpozitívabb véleménynyilvánítása kivételesen hogy "amúgy ez nekem nem ellenszenves". végre kerek perec megmondta hogy ami tetszik neki az miért tetszik neki. és ezt értékelem. mondtam is, hogy köszönöm, és még meg is sértődött hogy ha a facebook-os like-ok nem kedvesség és nem pozitív elismerés akkor mi:D
aztán ott volt az adózás vizsga a hjf-en, ami elsőre négyes lett... nem is értem, minden esetre asszem belejöttem az adózásba:D nem is volt annyira nehéz mint amire számítottam. lehet jövőre már nekem kell itthon bevallani:D
aztán azon a héten pénteken volt a kreás diplomázóknak és közöttük a mi legkedvesebb operátor (most már csak volt) évfolyamtársainknak a kiállítása. mindenkire nagyon büszke vagyok, ügyesek voltak, és szépeket csináltak:) balázst persze külön kiemelném.. hirdetem is kicsit: itt a diplomamunkáját is megtaláljátok.
ja igen! a diplomakiállítás előtt lillával benéztünk a párbajra, amiről valószínűleg írtam már itt, de ha mégsem akkor:  http://duellum.tumblr.com/ nem csak az öt-öt "párbajmű" került kiállításra hanem a srácoknak korábbi munkái is, aminek nagyon örültem, bár én amiatt a tíz dolog miatt is elmentem volna megnézni őket..:) nagyon ügyesek, és kicsit irigykedem is, és remélem hogy én is leszek majd még ilyen jó....
következő hét eleje a marci diplomaportfóliójáról szólt, hétfő kedden azzal ügyködtünk, míg ő tárgyfotózott, addig én inddiben (adobe indesign) raktam össze a kiadványt. büszke vagyok magunkra, a portfólióra ötöst kaptam/tunk, marci a védésére hármast úgyhogy összesítve négyest adtak neki:) mondhatjuk hogy lediplomázott, harmincadikán lesz az osztó:) aztán meg jön velem felvételizni, csak ő mászterre.
aztán volt kreás szakelmélet vizsga, ahová úgy mentünk be, hogy nem tudtuk mire számítsunk, én a végefelé mentem be, ami mindig beválik, magamban mantráztam a kálmán tibor, szőnyei györgy, colors magazin, kókai erika és satöbbi neveket, aztán ötöst kaptam.
volt még hjf-es művelődéstörténet vizsga, ahol 17 tételünk volt, korábbi két alkalommal a többiek úgy vizsgáztak, hogy kaptak egy tételt, amit ki kellett dolgozni, de kaptak mellé három másikat, ha a kapott tétel nem megy, azokról is írhattak, valamint ha egyik sem megy, akkor bármelyik másikat is választhatták, de akkor a maximum osztályzat a négyes. nekem egy tételre volt időm, de minek többet megtanulni, ha így garantált a négyes. úgyhogy odamentem a gótikával a fejemben, megkaptam hellászt, leírtam gótikát. és ötös lett.. éreztem hogy jó nagy betűkkel kell a nevemet felírnom;) (a tanár úr esztikémnek szólít és hozzá járok olaszra)... még aznap este volt az insight photo exhibition megnyitója az ötkertben, de sajnos millió dolgom volt még a tervezés vizsgáig, úgyhogy nem tudtam benézni, de kyra mondta hogy megkaphatom a képemet ha leszedték a kiállítást:) már csak azt nem tudom, mihez kezdjek vele:D
és aztán jött a tervezés, ami talán külön posztot érdemel.. és akit ezek nem érdekeltek de az igen, az így elsiklana fölötte, úgyhogy mutogatok pár képet, aztán folytatom tovább. ja és bocs a kaotikus élménybeszámolásért.

 

ja volt közben egy holdfogyatkozás is

profi tárgyfotózás körülményei:D

félévek done.

csütörtökön volt az utolsó vizsgám úgyhogy hivatalosan is teljesítettem a félévet mindkét sulimban és végre véget ért ez az évnél is többnek tűnő két hónapos idegtépő tortúra. a hjf-en öt tárgyam volt, amiből négy számolós ergo sokat szenvedtem velük, de elsőre sikerült mind, és csak ez számít. a kreán néhány tantárgyból a vártnál jobban teljesítettem (azaz több szerencsém volt a vizsgám mint amennyivel számoltam, lásd: indesign 4-es:)). életem eddigi legösszetettebb tipográfia vizsgája négyes lett, kedves szakvezetőnknél, ami nagyon nagy dolog, főleg, hogy azért lett négyes és nem ötös, mert egy fél évvel ezelőtti dolgozatom hármasra sikerült. úgyhogy maximálisan elégedett vagyok ezzel. a záróvizsgával/félévi prezentációval meg még inkább. rengeteget dolgoztam a munkáimon, ennyit utoljára talán a cd-nél, de összességében ez volt az eddigi legmunkásabb félévem. mindhárom tervezés feladatra (plakát, könyv, csomagolás - bor) ötöst kaptam, valamint a prezentációmra is. ilyen ha jól emlékszem még nem volt, mindkét alkalommal becsúszott egy négyes. úgyhogy mondhatjuk hogy megfizettek a munkámért. az utolsó nap volt a leghúzósabb, a vizsga előtt két órával még a látványterveket retusáltam, és a vizsga kezdete után tíz perccel még a nyomdában voltam, jó volt így egy hatalmas mappával, egy nehéz könyvvel és hat üveg borral lesprintelni egy metrómegállót (azóta is borzasztó izomlázam van). a könyvmakett elkészítésében marci nagyon nagy segítségemre volt, nagyon szépen bekötöttük a könyvet amit a tanárok értékeltek is a vizsgán; ez volt az egyetlen kézzel kötött könyv. szóval most minden jó, van egy pár nap pihenő (amitől függetlenül dolgozgatok tovább), aztán indul(nak) a következő félév(ek) és persze a nagy megmérettetés; a felvételi. február közepéig kell jelentkezni, 15 a bűvös határidő, néha álmomban már ott lebeg a szemem előtt.....a következő postokban megmutogatom a vizsgamunkáimat.

kedves többiek,

nagyon idegesítő a tudat hogy itthon ülök egész nap (kivéve mikor suliba megyek órára vagy vizsgázni) görccsel a gyomromban, alig bírok enni meg aludni, fáj a hátam szintén a görcsöktől, hányingerem van a matektól a makrótól és lassan már a politológiától is, súlyos allergiás tüneteket mutatok a tanulásnak már csak a gondolatára is, miközben a köcsögök többiek legyártják a puskáikat fél óra alatt és után nyugodt lélekkel (és gyomorral) mennek vizsgázni megírják 2-3-4-5-ösre és jó kedvük van, én meg esetleg még meg is bukok és mehetek újra, élhetem át az egész borzalmat újra, és megmondom őszintén ROHADTUL ÉLVEZEM MINDEN PERCÉT. szóval igen, utállak titeket kedves többiek. (de csak emiatt. amúgy nem.)

ja és a m. mátét is utálom amiért lenyúlta a coca-colás ötletemet amit én előbb bemutattam a tanárnak mint ő, ő meg a szokásos bárgyú önteltségével úgy mutatta be az "ötletét" mintha ő szarta volna. értem én hogy nem én találtam fel a szövegbuborékot stb, de egy 8 fős csoportban vizsgán ha két hasonló tervet adunk be az CIKI. és az ötlet az enyém volt. felfuvalkodott ..  (bocs máté ha ezt olvastad de momentán nem érdekel semmi)

SEMMI NEM ÉRDEKEL DE TÉNYLEG. KÉT HÉT MÚLVA HOZZÁM SZÓLHATTOK addig harapok. meg hányok.

mátrix. szerintem inkább neot skalárszorozzuk trinityvel aztán mátrixszorozzuk mr smith-szel.

circa 4 órába tellett hogy EGYEDÜL MAGAMTÓL rájöjjek hogyan kell egy mátrix rangját kiszámolni.. elég jó teljesítmény így 6 nappal a vizsga UTÁN.. mindegy, "szerencsére" a vizsgám egyes lett, így újra esélyt kapok hogy bebizonyítsam: én bizony meg tudom mondani hogy mekkora a

|   1   0   4   3   |
|  -2   1   2   1   |
|  -1   1   6   4   |
|  -3   2   8   5   |

mátrix rangja. (amúgy kettő, igen, és büszke vagyok rá!)
persze amilyen mázlim múltkor is volt (értsd: nem volt) úgy most is lesz (értsd: persze hogy nem lesz) és naná hogy nem fogok ilyen feladatot kapni. alig várom. imádom mikor görcsöl a gyomrom és hányingerem van egész nap. annyira jó érzés. lehet hogy már most elkezdem. LOVE MATHS

hm..:) egy év az egy év

holnap kezdődnek az írásbeli érettségik én meg boldogan dőlök hátra és mosollyal az arcomon hallgatom és olvasom a különböző sirámokat az elkövetkezendő egy hónapot illetően:) nagyon jó érzés, hogy végre én vagyok az, aki az egy évvel fiatalabbakat nyugtatja, hogy 'nem is olyan vészes, ne izgulj, biztos jól fog menni' :) utoljára tavaly nyáron voltam csak attól a ténytől boldog, hogy leérettségiztem, és most megint hatalmába kerített az érzés, és nem akarok szabadulni.. visszaolvastam a tavaly ilyenkori bejegyzéseimet és nekiálltam elemezni magam. az emlékek csak zúdultak és halmozódtak fel itt az asztalon, alig győzök most elpakolni magam után. az írásbeliről elöljáróban szinte semmit sem írtam, utáni is csak a tényeket, meg hogy nem volt vészes. aztán egy hónap semmi. a szóbeliig egy posztot sem írtam. visszagondolva eszembe jut, mennyire szorongtam a szóbeliktől és az okj-s vizsgától, a felvételiről nem is beszélek. érettségi után írtam egy lélegzetvételnyi szöveget arról, hogy mennyire megkönnyebbültem és hogy mennyivel jobb kedvvel csapok az okj-s lovak közé. aztán egyszercsak egy poszt: 'ja amúgy felvettek:P' . hát ezt elintéztem ennyivel, ahogy az idegenvezetői vizsgát is: 'az is sikerült'. utána pedig asszem két hétre rá írtam vmi érdemlegeset, hogy hazajöttünk a balatonon töltött pihenésből és hogy 'ja, rövid a hajam és tök jó':) a legfontosabb dolgok úgy tűnik csak pár sort érdemeltek a blogomban, emiatt muszáj volt most felemlegetnem őket. még egyszer leírom; állati jó érzés túl lenni rajta, még egy évvel utána is élvezem:)
és a borúlátók intelmei nem hatottak meg, akik szerint ez még csak gyaloggalopp volt, na majd az egyetem!.. és most már tudom is, hogy nincs mitől félni, nincs mi miatt aggódni, van egy pár vizsgám (legalább 20) és akkor mi van, mindegyikre jut minimum két napom, kibírok én mindent:) a mikro elsőre sikerült, a matek elsőre hármas lett, elmélet négyes, így négyesre zártak, ezekre mikor számítottam? sosem. mindig minden egyszerűbb, mint amit mondanak. az emberek szeretik a többit ijesztegetni, már világos. nem dőlök be többet nektek, srácok:)

az idei nyár utolsó élménye.

már ha a nyár alatt az iskolai szünidőt kell érteni.

miskolcon voltunk, egy utolsó miskolcozásra, ami ezen a hétvégén abod volt, egy miskolcközeli kis falu. ((ebben a bejegyzésben a bizonyos m betűs helységnevet többet nem írhatom le, megegyeztünk..??))

amolyan falunapot kell elképzelni, sok falusival, sok kajával, és sok borzasztó mulatós zenével.

a hangulat egészen a 'zenész' megérkeztéig rendben volt, jól éreztük magunkat -perszeee.. azután is-, de mikor a bácsi a billentyűk közé csapott, .. ... ..... azt az érzést nem ecsetelném. ..tudod, erotikus volt a hangzás. baszta a fülemet. este meg alig bírtam aludni emiatt. mikor maris (?) már hatodszorra """énekli""" el az aranyesőt.. tisztára karaokee volt ez, szöveg nélkül. így a bátor jelentkezők minden dallamra (háromféle volt) az aranyesőt énekelték. el tudod képzelni.

de hogy ne csak szintiboj nagyapjáról szóljon a történet, be is fejezem az írást, mivel mást nem igazán tudok megemlíteni. mesélhetnék arról, hogy felmásztunk egy dombtetőre, ahonnan minden környékbeli falu látszott, de fölösleges leírni a látványt, úgyis emlékszem rá, mást meg miért is érdekelne. és a gulyásleves ízét sem részletezem, .. ettetek már gulyást.

úgyhogy most ennyi.

amúgy is minden gondolatom a sulikezdés körül bolyong. harsányiban hétfőn megvolt az évnyitó, ma egyre megyek beiratkozni és konzultálni. holnap talán már lesz rendes tanítás. (igen, holnap szombat lesz.)

a krea pedig csak 21én kezdődik, a napokban kaptam róla levelet. azt várom már nagyon....:) háhh oda járhatok ahova szeretnék.. sokaknak kiváltság:)

a két suli mellett pedig mellékállásban (eléggé mellék, kb csak hétvége, meg egy-két nap 'be tudsz ugrani a boltba, ugye?') dolgozom egy játékboltban. tegnap du-estis voltam, második napom volt még csak, és így, hogy magamra hagytak, és egyedül voltam, sokkal jobban ment a dolog, mint a betanítós napon:) úgyhogy boldogulni fogok.

hát ennyi a tervem az egészen közeli jövőre nézve. próbálom kihozni magamból, és az időmből a maximumot.

ha van miről írnom, jelentkezem. mint eddig.