helyzetjelentek

utálom a tanulásnak azt a szakaszát, amikor már nem tehetsz félre egy nehezebb tételt mondván, hogy "ezt majd az utolsó pillanatban megtanulom", mert már elérkezett az a bizonyos utolsó pillanat. már nem mondhatod, hogy "ezt majd később átnézem, ez úgyis könnyű", mert már később van.
ma voltam otthon, és elhatároztam, hogy addig vissza nem jövök, amíg át nem nyálazom az összes tételt. oké, ez megvolt és most itt vagyok. előttem van a húsz tétel, és kitaláltam, hogy végig megyek rajtuk egyenként, utoljára. lehet, hogy valamelyiken csak tíz percet időzök, valamelyiken pedig két órát, a lényeg, hogy addig bámulom ezeket a telehányt lapokat, amíg úgy nem érzem, hogy a megszerzett tudással biztos a kettes.
este tíz óra van, és öt tételt letudtam. van még tizenöt. még nem aggódom.
amúgy holnap masszív headbang várható, másnap pedig izomláz a nyakban.