időgép meg teleport

megismételném az előző postomat: "időgépet akarok és múlt vasárnapot." mert megint ez az, amit akarok. annyi a különbség, hogy ez a két vasárnap nem ugyanaz a két vasárnap.

másfél hete nagyon jó dolgokat írtam itt le egy emberről és a vele való kezdetleges kapcsolatomról. hogy én ilyen figyelmes pasival még nem találkoztam, olyannal, akit ennyire érdeklek, és akihez ennyire vonzódom. hogy legyen itt még egy ismétlés, leírhatnám ezt még egyszer, mert megint történt egy ilyen. nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy az élet elkezdte felém sodorni ezeket a nagyon jó halakat, de köszi! mondjuk történhetne ez lassabban is... csak kapkodom a fejemet, hogy mi van és mi legyen.

szóval a sztori röviden annyi, hogy megint volt egy csodás hétvégém. nem indult túl jól, mert este hétig bent voltam szombaton az irodában, ami kellőképpen lefárasztott és elkedvtelenített, de tudtam, hogy este találkozom két testvérkémmel, akiket régen láttam és egy sráccal, akit soha, de azt mondják róla jó gyerek. szóval találkoztam zsoltival és domival és karollal, aki zsolti egy nagyon jó barátja és munkatársa, rengeteget hallottam már róla. zsolti lecsatlakozott egyéb elfoglaltság miatt, mi pedig a fiúkkal hármasban a kocsmatúra tervezetemet követve végigvettük budapest kötelező állomásait. a deák-madách tengely ezen pontjait érintettük tartalmas túránk alatt: fröccsterasz, akvárium, ördögkatlan, telep, itt egy nagy kérdőjel, mert nem jut eszembe a hely neve (vhol a kazinczy utcában...), szimpla és egy, a tematikához nem illő állomás: király utcai kétszáz forintos pizza. több nem fért bele, mert hamar elfáradtunk. ky is csatlakozott hozzánk, helyrebillentve a nő-pasi arányt. kóstoltattunk házmestert, alattomost (vodka+gyümölcsszirup+tabasco szósz), vodka-szódát, sört, pizzát. nagyon vidám hangulatú este kerekedett ebből az egészből, nagyon jól éreztem magam. voltak nagyon hangos felnevetések, voltak olyanok is amiket nem lehetett abbahagyni, egyszer még a földre is leültem, mert már nem bírtam tovább állva nevetni. voltak komoly beszélgetések is, meg komolytalanok. barangolások mindenfelé a fejekben.
aztán jött a vasárnap. lassú felszáradás után anya hazavitt minket tőlem autóval, otthon népes családi ebéd, ami után vissza akartam jönni az albiba dolgozni (nem sikerült). végül úgy döntöttem, a fiúkkal tartok és becsatlakozom a városnézésükbe. budai váraztunk, fagyiztunk, váci utcáztunk, meg a kötelező körök. egészen késő estig mászkáltunk, már készen álltam a hársfába való visszatérésemre, amikor egy óvatlan pillanatban belémhasított a leszarom érzés, és minden lelkiismeretfurdalás nélkül hazamentem a többiekkel. amúgy sem hiszem, hogy túl eredményes lett volna az aznap esti meló... másnap reggel el akartam hozatni magamat zsoltival, úgyhogy velük együtt kellett kelnem, hajnalban. (karolt kellett kivinnie a reptérre.) szóval négy óránk volt aludni, amiből karol és én felet használtunk rendeltetésszerűen, a többit elpocsékoltuk (nem!) beszélgetéssel. sok mindent megtudtam róla, beleláttam a kis fejébe. és akkor ide beilleszteném a korábbi pár sort, ami röviden annyiról szól, hogy sosem találkoztam még ilyen figyelmes és törődő fiúval. senkivel, akit ennyire érdekelnék. nem tudom, hogy ilyen rövid idő alatt hogyan képes az ember valaki érdeklődését ilyen mértékben felkelteni. mondanom sem kell, hogy nagyon jól esik, hogy valaki ennyire kíváncsi rám. és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy én is rá. hogy mi lesz az egészből, azt senki sem tudja, úgyhogy ne kérdezzétek. csak azt tudom, hogy ami most van, az nagyon jó.